Fájlrendszer és könyvtár-struktúra

Ugorjunk vissza a kezdetekhez, úgy könyebb megérteni a lényeget. Egyszer volt, hol nem volt 1969 -ben Dennis Ritchie és Ken Thompson az ATT Bell laboratóriumában készítette el az UNIX első verzióját assembly nyelven. Ezzel megkezdődött az UNIX története. Aztán, úgy a nyolcvanas évek elején, az IBM mérnökei - a bővíthetőséget és moduláris felépítést szem előtt tartva - megtervezték és elkészítették az IBM PC -t. Vagyis, Unix előbb "létezett", mintsem hogy azt PC -n futtassák. És mivel a Linuxot igen erős szálak fűzik az Unixhoz, van külömbség az eredetileg PC -re szánt operációs rendszerek és a Linux között.

Az egyik maga a fájlrendszer. A jó örg DOS az ún. FAT fájlrendszeren működik, az utóbbi időben napvilágot látott szoftverek pedig FAT32 -n (kivétel az NT, ami NTFS -en). A Linux az ún. ext2 típusú fájlrendszert favorizálja. Nem térek ki rájuk bővebben a howto -k között bőven találsz ismertetőt.

A másik maga a könyvtár-struktúra. Az IBM által eredetileg megtervezett "A", "B", "C"... meghajtók DOS alatt ugyanúgy érhetők el, vagyis a különböző eszközöknek hardverszinten adott betűjelet átveszi az operációs rendszer.

Amint a fenti ábrából kitűnik, az Unixos világban, így a Linux esetében is egészen más a helyzet. Létezik egy ún. gyökérkönyvtár, amit sima / jellel jelölünk. Belőle ágaz szét a többi könyvtár, amiknek természetesen megvan pontosan a meghatározott szerepük. Egy programot nem másolhatok akárhová, megvan a maga helye - így amikor keresünk valamit, ezerszer könyebb dolgunk van, mint a DOS esetében.

Néhány példa: a /boot könyvtár tartalmazza a Linux Loader leképező (map) fájljait és a régi boot szektor, valamint a partíciós tábla biztonsági másolatát. A /etc könyvtár konfigurációs fájlokat tartalmaz. A /home könyvtár tartalmazza az összes felhasználó (home) könyvtárát a root könyvtár kivételével.

Linux esetében a különböző eszközöket, meghajtókat, partíciókat, CD-ROM -ot mountolni (csatlakoztatni) kell. Pl.: régebben a mount -t iso9660 /dev/cdrom /mnt/cdrom parancs kiadásával lehetett (persze, még most is lehet) a CD -t csatlakoztatni, az umount paranccsal pedig lecsatlakoztatni.

Mint a fenti képen láthatod, manapság már nem kell konzolos mount parancsokkal "bajlódni", elég betenni a CD -t, betolni a tálcát, és automatikusan megjelenik a tartalma, audio CD esetében pedig elindul a CD-lejátszó. Komolyan.