Linux-Mandrake
Felhasználói Kézikönyv

MandrakeSoft

1999 május

Következő: Rendszeradminisztráció
Előző: GNOME
Tartalomjegyzék

7. fejezet. Bevezetés a Linux operációs rendszerbe

A rendszer indítása és leállítása

Indítás

A Linux-Mandrake bootolásához nem kell sokat tenned! Ha már van egy másik operációs rendszer is a gépeden, és a LILO fel van telepítve, akkor az utóbbi indul el és a következőt láthatod a képernyőn: 
LILO:
Nyomd le a Tab billentyűt [18], ezzel megnézheted a lehetőségeket. Logikus, hogy linux-ot kell begépelned, ha azt akarod, hogy a Mandrake rendszer induljon el, hacsak nem adtál neki másik nevet. Ha az Enter nyomod le, az a rendszer fog elindulni, melyet a telepítéskor alapértelmezettnek állítottál be, ugyanez történik ha vársz öt másodpercet. Ezek a paraméterek megváltoztathatók a /etc/lilo.conf fájlban. Olvasd el a LILO fejezetét, ha meg akarod változtatni a paramétereket.

Lehetséges, hogy a loadlin.exe használod DOS vagy Windows alatt, hogy elindítsd a Linux-ot. Ebben az esetben természetesen máshogy indul a rendszer.

A belépési eljárás

A Linux egy többfelhasználós rendszer. Ahhoz, hogy használd a rendszert, azonosítani kell magadat: ezt hívjuk a belépési eljárásnak.

A telepítés alatt már létrehoztál egy super-user felhasználót, amit root-nak hívnak. A belépési "prompt"-nál ("login:") gépeld be hogy root és utána a jelszavad (a "Password:" után). Azt javasoljuk, hogy használd a második felhasználót amit a telepítés alatt hoztál létre (nem-privilegizált felhasználó) a rendszer mindennapi használatára.

Most root felhasználóként léptél be. Ez a felhasználó korlátlan jogokkal rendelkezik az egész rendszer fölött. Ez egy adminisztrációs témaszám, és nem munkára való! Most tehát ismét létrehozhatsz egy felhasználót, ami a sajátod lesz. Ehhez gépeld be: 

adduser bejelentkezési_név
ahol a bejelentkezési név az lesz amit választottál (root-tól különböző). Jelszó létrehozásához írd be: 
passwd login_name
Ha minden jogra szükséged van egy nem privilegizált munkafolyamat közben, használd a su parancsot, amely engedélyezi neked, hogy megkapd a root parancssorát egy nem privilegizált munkafolyamat közben (természetesen ekkor is be kell gépelned a root jelszavát). Használhatod a fájlkezelőt is super-user módban: K->Rendszer->Fájlkezelő (Superuser módban).

Létrehozhatsz még új felhasználókat minden személynek, aki használhatja a rendszeredet (kollégák, családtagok...). Próbáld meg a root jelszót nem odaadni nekik.

Más, sokkal drágább operációs rendszerekkel szemben a Linux igazából is többfelhasználós: használd ki!

A rendszer leállítása

Több módszer is van arra, hogy kikapcsold a Linux rendszeredet, de az semmiképpen sem lehet a számítógép be-ki kapcsolója! Mint a legtöbb operációs rendszer, a Linux is intenzíven használ cache memóriát, hogy felgyorsítsa a be/kimenetet, főleg a diszkek felé (merevlemez, floppy...). Ezért nem lehetsz biztos benne, hogy minden adat, amit elmentettél már rá is íródott a lemezre.

Tehát rendesen kell kilépned a rendszerből. Ezt különböző módszerekkel teheted meg:

  1. Csak gépeld be /sbin/halt (vagy csak halt) és várd meg amíg megérkezik az üzenet, hogy a rendszer leállt (system halted) és kikapcsolhatod a gépet.
  2. Egy gyorsabb változata az előző megoldásnak a Ctrl+Alt+Del billentyűk egyszerre történő lenyomása (mint DOS-nál). Ekkor a rendszer leválasztja az összes eszközt. Várj amíg a gép újra indul, majd kapcsold ki.
  3. Ha KDM-et használsz, akkor kattints a Stop gombra és válaszd a Leállítást, vagy a Rendszer újraindítást. Mint az előző két esetben itt is várd meg amíg a rendszer újraindul. Ki is kapcsolhatod ezt a módszert a KDE Beállító Központban (K menü).
Mi történik, ha kikapcsolod a gépet vagy ha áramkimaradás van? A Linux újraindul és ellenőrzi, hogy minden lemez rendesen le lett e csatolva. Ezt a folyamatot hívjuk fsck-nak, és percekig is eltarthat. Ezután a rendszer rendesen újraindul.

Linux shellek

Ha kapcsolatot teremtettél a géppel, látni fogsz egy promptot a & szimbólummal kezdődően. Az a program, amely az utasításaidat várja a shell vagy parancsértelmező. Szerepe, hogy a parancsaidat közvetítse a Linux kernel felé.

Egy rövid összefoglalás a Linux alatt elérhető shellekről:

Alapesetben a "Bash" shell az amit használsz (Bourne Again Shell). Csak gépeld be: 
echo $SHELL
hogy megtudd, melyik shellt használod.

Vedd figyelembe, hogy mindegyik shellnek megvan a saját szintakszisa. Azt tanácsoljuk, hogy a Bash shellt használd, amely egyszerre egyszerű és sokoldalú. Linux-Mandrake alatt a Bash shell az alapbeállítás.

Később ezt a shellt fogjuk használni a példáinkban.

A Bash shell használata

Ha a shell elsőre a DOS rendszerre emlékeztet, minden készen áll arra, hogy könnyedén bevidd a parancsokat. A leggyakoribb gyorsbillentyűk: Használd a pontosvesszőt, hogy több parancsot írhass egy sorba. A fel és le nyilakat használva kereshetsz az előző parancsok között. Hogy ne kelljen végigmenni az összes előzményen, gépeld be: 
history
Az előző parancsok listája megjelenik, minden parancs mellett a számával. Ha végre akarsz hajtani egy parancsot, gépeld be: 
! parancs_száma
Jegyezd meg a: 
!!
végrehajtja a legutolsó parancsot.

Linux alatt a programok vagy parancsok nevei néha hosszúak. Szerencsére a bash támogatja a név kiegészítését, más szavakkal, miután elkezdted begépelni a parancs nevét üsd le a Tab billentyűt, és ez kiegészíti a parancs a program vagy könyvtár nevét.

Például, képzeld el, hogy a bunzip2 [19] kitömörítő programot akarod használni. Gépeld be: 

bu
majd nyomd le a Tab billentyűt.

Semmi sem történik, mivel több lehetséges kiegészítése létezik a parancsnak. Nyomd le a Tab billentyűt ismét: a bash minden bu-val kezdődő lehetőséget megjelenít. Például megjelenhet: 

bu
buildhash   builtin   bunzip2
Írd be az n-t (a bunzip2 az egyetlen amelynek a harmadik betűje n) és nyomd le a Tab-ot. A shell kiegészíti a nevet és most már csak az Enter-t kell lenyomnod!

Minden itt bemutatott parancs használható konzolon vagy parancssori ablakban grafikus módban (xterm).

A su parancs

Lehetővé teszi, hogy rootként jelentkezz be, amikor "mezei" felhasználói módban vagy. Amikor begépeled hogy su, a shell kéri a root jelszavát. Gépeld be, majd nyomd le az Enter billentyűt: most már rootként dolgozol. Gépeld be hogy exit (vagy nyomd le a Ctrl+D-t), hogy visszatérj az előző felhasználóhoz.

A cd parancs

Ezzel a paranccsal válthatsz könyvtárt (cd=change directory=könyvtár váltás). Kezeli mind az abszolút, mind a relatív útvonalakat. Például, a személyes könyvtáradban vagy és a docs/ alkönyvtárba akarsz lépni. Csak gépeld be (relatív út): 
cd docs/
A /usr/bin könyvtárhoz gépeld be (abszolút út): 
cd /usr/bin/
A parancs néhány hasznos opciója:

Az ls parancs

Az ls (list=lista) megadja az aktuális könyvtár tartalmát. Két opció használatos általában: -a megjeleníti a rejtett fájlokat és a -l hosszú fájlneveket állít elő (a fájlok tulajdonságai is látszanak) Megadhatod az ls után a listázandó könyvtár nevét. Például: 
ls -al /usr/X11R6/bin/
írd be, hogy: 
man ls
és megnézheted az ls lehetséges opcióit.

Az rm parancs

Ezt használjuk fájl törlésére.

Vigyázz: ha letöröltél egy fájlt, nem lehet többé visszaállítani!

Szintakszis: 
rm fájl_név
Ez a parancs elfogad dzsóker karaktereket is. A leggyakoribb kiegészítések: -i a törlés megerősítésére és -r a rekurzív törlésre könyvtáron belül.

Példa: 

rm -i ~/html/*.html
töröl minden HTML fájlt a személyes könyvtárad html/ alkönyvtárában.

Az mkdir és rmdir parancsok

Az mkdir parancs segítségével hozhatsz létre könyvtárakat, míg az rmdir törli ezeket, ha üresek.

Szintaxis: 

mkdir könyvtár_név
rmdir könyvtár_név
Az rmdir parancs helyett gyakran használják az rm -rf parancsot. Ez utóbbi akkor is törli a könyvtárat, ha az nem üres. Óvatosan használd!

A more/less parancsok

A more parancs segítségével oldalról oldalra olvashatsz szöveget. Nagyon hasznos lehet, ha csak meg akarsz nézni egy fájlt, de nem akarod módosítani.

írd be, hogy: 

more szövegfájl_neve
Kilépéshez a q billentyűt használd.

A less parancs (melynek neve a "more" ellentéte) jobban használható, mivel a szövegben visszafelé is lehet vele haladni. A nyíl billentyűket használhatod ehhez.

A grep parancs

Ez a parancs, amely számos opcióval rendelkezik, segít megtalálni karakterláncokat fájlokban.

Szintaxis: 

grep karakterlánc fájl

A ps parancs

Ez a parancs kilistázza az éppen futó processzeket. A Command oszlopban találjuk a processz nevét és a PID oszlopban a számát (ezt a számot kell használni, ha le akarsz állítani egy programot a kill parancsal).

Szintaxis: 

ps opciók
Az u opcióval bővebb információval szolgál, míg az ax megjeleníti a nem hozzád tartozó folyamatokat is (pl. azokat is, amelyek a rendszerindításkor indultak).

A kill parancs

Ha egy program nem válaszol, használd ezt a parancsot a leállítására.

Szintaxis: 

kill PID_szám
A kill parancs valójában egy üzenete küld az érintett programnak, melyben megkéri, hogy állítsa le magát. Néha a kill -9 durvább változatot kell alkalmazni, ha a program már egyáltalán nem válaszol. A PID számot a ps paracs kimenetéből nyerheted ki.

Példa: 

kill -9  354

A tar parancs

A tar parancs teszi lehetővé, hogy létrehozz vagy szerkesz Unix arhívumokat. Tehát, hogy mindent becsomagolj a rep/ könyvtárban (és annak alkönyvtáraiban): 
tar -c rep/ > rep.tar
Az így nyert archív tömöríthető (gzip vagy bzip2). Például írd be: 
gzip rep.tar
Kitömörítheted a tar archívumot a következő módon: 
tar -xvf archív.tar
A mi példánkban: 
tar -xvf rep.tar
vagy 
tar -xvfz rep.tar.gz
(ha az archívot gzip-pel tömörítetted)

A tar parancs összes opcióihoz (nagyon sok van!), gépeld be: 

man tar

A többfeladatos Linux rendszer használata

A Linux rendszer egyszerre több feladat elvégzésére képes (ún. multitasking), és valószínűleg Te ki is akarod használni ezt (például tekeregni a WEB-en, amíg egy programot fordítasz). Két módszer teszi lehetővé számodra, hogy kihasználd a rendszer lehetőségeit.

Az első módszer, hogy a háttérben indítod a programot. Ehhez csak egyszerűen írd be az & jelet a parancs neve után. Ezután a shell megengedi, hogy mással foglalkozz. Vigyázz, néhány program interaktív: semmi sem történik, ha a háttérben indítod. Hogy előhozz egy programot a háttérből, gépeld be: 

fg program_name
A második módszer a különböző munkafolyamatok indításából áll. Grafikus módban csak indíts egy újabb Xterm-et vagy Terminál programot (xterm, kvt...). Konzol módban nyomd le az Alt-ot és az F1-től F6-ig tartó billentyűk közül egyet egyszerre. Új bejelentkezési ablak jelenik meg és új munkafolyamatba jelentkezhetsz be. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy egy újabb konzolon dolgozz, ha az előző nem elérhető, vagy ki akarsz lőni egy összeomlott programot. Ez az ok, amiért a számítógép reset gombját csak ritkán kell megnyomnod, ha Linux-ot használsz!

X alól is indíthatsz önálló munkafolyamatokat a Ctrl+Alt+F1-et, Ctrl+Alt+F2-őt stb. lenyomva. Az X felülethez való visszatéréshez (a munka lezárása nélkül) nyomd meg a Ctrl+Alt+F7-et.

Kimenet átirányítása

Gyakran előfordul, hogy el akarod menteni a program kimenetét, hogy valamit kezdj vele. Ezt hívjuk kimenet átirányításnak.

Például, ha rögzíteni akarod az ls /bin parancs eredményét az lsbin fájlba, gépeld be: 

ls /bin > /lsbin
Ha az lsbin már létezik, a tartalma törlődik. Ennek elkerülésére használd a >>-t a > helyett (ez teszi lehetővé, hogy az ls kimenetét hozzáfűzd az lsbin fájl végéhez).

Általában egy fájl vagy könyvtár tartalma túl gyorsan fut végig a képernyőn, és nincs elég időd elolvasni. A megoldás, hogy elmented a parancs kimenetét, és utána használod a more programot az elolvasásához (a more [20] segítségével megtekintheted a szöveget laponként). Szóval azt kéne beírnod, hogy: 

ls /bin > /lsbin
more /lsbin
A Linux lehetőséget biztosít egy "elegánsabb" megoldásra. Ehhez úgynevezett csöveket fogunk használni (pipes). Ezzel a megoldással az egyik parancs a kimentét a másik parancs bementére adja át. Ehhez: 
ls /bin | more
ls /bin | less
Itt az ls kimenete a more (vagy less) programra lesz bízva.

Különböző csöveket kombinálhatsz, hogy összetett eljárásokat dolgozz ki.

A folyamatok (processzek) megértése

A processz (vagy folyamat) egy önálló program. Például, ha elindítasz egy Netscape Navigator-t, egy Netscape processz jön létre. A processzek ilyen megközelítése nagyon fontos a Unix rendszereknél.

Az első folyamat, amely elindul az init. Többek között az a dolga, hogy csatlakoztassa a fájlrendszereket és minden konzolon elindítsa a getty-t (a getty az a folyamat amely a belépési eljárást kezeli).

A ps paranccsal minden felhasználó megnézheti az általa elindított folyamatokat.

Következő: Rendszeradminisztráció
Előző: GNOME
Tartalomjegyzék
Copyright © 1999 MandrakeSoft