6. fejezet. GNOME: a GNU Network Object Model Environment

Bevezetés

A GNOME egy projekt, melyet Miguel De Icaza kezdett el, a GNU projekt támogatásával, mely a GNOME-ot munkakörnyezetévé tette. Célkitűzése hasonló a KDE projektéhoz: létrehozni egy teljesen grafikus környezetet és definiálni egy sor irányvonalat, melyet a többi alkalmazás követhet hogy "GNOME kompatíbilis" legyen.

A GNOME sokkal újabb, mint a KDE, de fejlesztése gyorsabb volt. Jelenleg is sok funkcionalitással bíró környezet, és sok területen fejlettebb, mint a KDE, de hiányzik a kompatíbilis alkalmazások érettsége.

A környezet bemutatása

A KDE-vel ellentétben, a GNOME nem saját ablakkezelővel jön, hanem külső ablakkezelőt használ. Ez lehet akármelyik ablakkezelő, persze a GNOME definiál egy sor feltételt, amelyek meghatározzák, hogy az ablakkezelő "GNOME kompatíbilis" lehessen. Az első ablakkezelő, amelyet hozzáigazítottak ezekhez a szabályokhoz, az Enlightenment volt, ezt mutatja a fenti kép is.

A jobb felső sarokban és a képernyő alsó részén panelok láthatóak. A KDE-vel ellentétben, a panel nem egyedi, a GNOME környezetben annyi panelod lehet, amennyit akarsz. Ezek a panelok tartalmazhatnak appleteket, gyorsindító ikonokat, lebegő alkalmazásokat, fiókokat, és menüket.

Az indítók úgy lettek kialakítva, hogy képek segítségével pozícionálhatóak legyenek. Az indító, ahogy a neve is sugallja, elindít egy alkalmazást. Az indítók egy speciális fajtája a menü. Ebből kettőt láthatsz a kép bal oldalán, lent. Az egyik a főmenü (egy talpnyom van rajta), a másik a felhasználói, vagy "Kedvencek" menü (ez van jobbra). Még egy speciális indítófajta van, a fiók. Ez panelt tartalmaz, mely ezek után tartalmazhat appleteket, menüket, fiókokat.

Az appletek X alkalmazások, melyek teljesen egybe vannak integrálva a GNOME panellal. Fölülről lefelé, balról jobbra a következőket láthatod:

három monitor: CPU load, swap load, memory load;
a GNOME lapkezelő (csak kompatíbilis ablakkezelőkkel);
egy óra.

Három fajta panel van: Csúszó, elhelyezett, valamint élpanel. A csúszópanel a képernyőélekhez és sarkakhoz ragaszkodik, a pozíciója azokhoz kötődik. Az elhelyezett panel lehet a képernyő bármely részén, bárhová pozícionálható. Az élpanel méretében a képernyő szélességétől vagy magasságától, elhelyezkedésében pedig a képernyő széleitől függ. A panel szélein található gombok a panel elrejtését és mozgatását segítik.

Az ikonok, amelyek a képernyőn láthatóak, a GNOME fájlkezelő, a gmc inkonjai. Ez sokkal kevésbé fejlett, mint a KDE fájlmenedzsere, amely kfm névre hallgat, (nem tudja a HTML fájlokat megjeleníteni, mint ahogy a kfm megjeleníti az FTP könyvtárak tartalmát). A gmc ablakát láthatod a jobb alsó sarokban. Az ablak, mely a középen látható, a GNOME segédlet böngészője. Ugyanúgy, mint a KDE segédlete, a GNOME-é is meg tudja mutatni a kézikönyveket (man lapok), és az info lapokat is úgy, mint a HTML lapokat. A képernyő bal oldalán két ablak található, melyek a GNOME terminál-emulátorának ál-átlátszóságát mutatják be.

Drag'n'Drop

A GNOME két Drag'n'Drop protokollt implementál, így mind a Motif, mind az Xdnd protokollt használó programokkal képes együttműködni. Ez azt jelenti, hogy mind a KDE alkalmazásokkal, mind a Netscape programmal képes adatokat cserélni.

Példakeppen, egy gmc ablakból húzzunk át egy kép ikonját a Netscape ablakába. A Netscape meg fogja nyitni a képet. Ugyanezzel a módszerrel a Netscape ablakból húzzuk ki a Location kis zöld ikonját a panelra: Keletkezni fog egy indító, mely arra az URL-re fog betölteni egy böngészőt.

Hogy bemutassuk a Drag'n'Drop előnyeit a GTK+ alatt írt alkalmazásokkal, példaként indítsuk el az xmms lejátszót, majd ragadjunk meg egy mp3 fájlt, és húzzuk bele az xmms ablakába. A szám megszólal. Ugyanezen a módon csinálhatunk egyszerű lejátszás-listát (playlist), a fájlok elérési utai bent lesznek.

Mint a KDE-ben a kfm-ből, a gmc-ből is kihúzhatsz a képernyőre fájlokat. De a GNOME többet nyújt ennél. Menüelemeket húzhatsz le a képernyőre, ahelyett, hogy elengednéd az egérgombot a menüelemre kattintva, kihúzod a képernyőre:

Image dnd_2.png.eps

Egy + jel fog előtűnni: Ez jelzi, hogy ide lehet másolni az elemet. Engedd el a gombot:

Image dnd_3.png.eps

Most húzd ugyanazt a menüelemet a panelra: Ott egy indító fog keletkezni:

Image dnd_5.png.eps

A képernyőn lévő linkekből is csinálhatsz indítót a panelre húzással ugyanezzel a módszerrel.

Indítóikonok

Direktben hozzáadhatsz indítót a panelhoz (a panelra jobb egérgombbal való kattintáskor előbukkanó menüben "Panelra helyezés" menüpont, abban pedig "új indítóikon"). A párbeszédablak, mely előbukkan, így néz ki:

Image lanceur.eps

Az indító neve a generált fájl neve lesz, kiterjesztés nélkül. A megjegyzésbe a segédszöveg kerüljön, amely buborékban jelenik meg ha az indító fölött van az egérmutató. Végül a parancsot írhatod be, amely indul, ha rákattintasz az indítóikonra, valamint a "Nincs ikon" feliratú gombra kattintva kiválaszthatsz egy ikont az alkalmazásnak. Bizonyos esetekben szükség lehet a program terminálból futtatására is, a szöveges alapú általános unix parancsoknál, amelyek kimenetére kíváncsiak vagyunk.

Meg kell jegyezni, hogy a GNOME Imlib-et használ, ezért az ikonok szinte bármilyen formátumban lehetnek. Szintén megjegyezendő, hogy a "Terminálban indítás" esetén az alap X-es alkalmazások esetén az alapértelmezett hibakimenet átirányítódik a terminálra, ami hasznos lehet a hibák felderítésénél.

Az indítóikonra való kattintás jobb egérgombbal egy menüt ad, amely megengedi az indítóikon tulajdonságainak szerkesztését, a panelról való törlést, azon vagy más panelekre való mozgatást.

Még többet a panelekről

Egérrel való manipulálás

Az egérrel történő műveletek panelra való hatása függ attól, hogy jobb, középső, vagy bal egérgombbal történik-e az. A középső gombot nyomva tartva a panelt, vagy a rajta elhelyezkedő elemeket mozgathatod, attól függően, melyiken álltál az egérmutatóval. Ha a jobb egérgombot nyomod le, egy kis menüt kapsz, mely a paraméterek, tulajdonságok beállításához enged hozzáférést, az appletek, indítóikonok mozgatását és panelról való törlését lehet megtenni segítségével. A bal egérgomb végzi a hagyományos műveletvégzést, indítja az alkalmazást, vagy nyitja a menüt.

Panel konfigurációs paraméterek

A paraméterek, melyek minden panelon azonosak, az animációs beállítások, az ikonhátterek, a különböző megjelenítésbeli opciók: segédszövegek, menük tulajdonságai, globális dolgok. Ezek minden panelen egy "Globális beállítások..." menüpont alatt érhetők el.

Konklúzió

Ha a GNOME nem is annyira sikeres jelenleg, mint a KDE, sok megkérdőjelezhetetlen előnye van: bármilyen ablakkezelőt használhatsz, így még rugalmasabban beállíthatod környezeted, a megjelenése még csábítóbb, a működése gyorsabb, kevesebb erőforrást igényel. Hátránya, hogy kevés alkalmazás íródott eddig hozzá.

Mindkét környezethez sok memória szükséges (ha nem hiszed, nyomj egy M-et a top-ban...) és meg kell gondolnod futtatását gyengébb kiépítésű gépeken. Ha a géped elég gyors, csak rajtad múlik, mit választasz.

Következő: Bevezetés a Linux-ba
Előző: A KDE programok
Tartalomjegyzék