9. fejezet: SZÓTÁR d - f

 

D ( E F )

 

datagram: A TCP/IP protokollban az információ datagramban terjed. A datagram (csomag) az üzenetben elküldött adatok összessége. Minden datagram a hálózatban egyedi módon terjed. Ezen csomagok továbbítására két protokoll, a TCP és az IP szolgál. A TCP (Transmission Control Protocol) végzi az üzenetek datagramokra darabolását, míg a másik oldalon az összerakást. Kezeli az esetleges elvesző csomagok újrakérését és a sorrendváltozást. Az IP (Internet Protocol) az egyedi datagramok továbbításáért felelős.

 

DCE (Data Circuit-Terminating Equipment): adatáramköri-végberendezés, modem.

 

de-facto szabványok: olyan szabványok, amelyek elterjedését már egy-egy konkrét megoldás széleskörű használata biztosítja. Példa ez utóbbira a nyomtatók Centronics interfésze, vagy az IBM-PC-ben alkalmazott számos megoldás. Természetesen számos esetben a de facto szabványokat célszerű utólagosan de jure szabványokká alakítani.

 

de-jure szabványok: olyan szabványok, amelyeket bizottságok deklarálnak, és hivatalos dokumentumokban rögzítenek

 

DES: (Data Encyption Standard) — Adattitkosítási szabvány. A számítógépek megjelenésével az a hagyományos módszerek (helyettesítés és felcserélés) továbbélnek, de a hangsúly máshová került. Mivel régen emberek voltak a titkosítók, ezért a készítők egyszerű, emberek által jól megtanulható algoritmusokat és hosszú kulcsokat használtak.

Bitcsoport felcserélése és helyettesítése

A számítógépek megjelenésével felmerült az igény olyan titkosítási algoritmusok iránt, amelyek olyan komplikáltak, hogy még egy számítógép se tudja megfejteni. Manapság a titkosítási algoritmus a nagyon bonyolult (hiszen a számítógép végzi), és a megfejtő még sok titkosított szöveg birtokában sem tudja megfejteni.

A DES módszer lényegében egy 64 bites nyílt szöveget 64 bites titkosított szöveggé alakít egy 56 bites titkosítási kulcs segítségével.

Bináris elemek esetén a felcserélések és helyettesítések egyszerű áramkörök segítségével valósítható meg.

A felcseréléseket a P doboz, a helyettesítéseket az S doboz végzi. A P doboz nem más mint egy 8 bemenetű és 8 kimenetű áramkör, egy bemenő paraméter által meghatározott össze-vissza kötött ki- és bemenetekkel, azaz a bemeneti 8 bit felcserélésével állítja elő a 8 bites kimenetet.

A helyettesítést az S doboz végzi, ez a doboz a bemenetére adott 3 bit nyílt szöveget alakítja át 3 bit titkos szöveggé.

A titkosítás első lépésben egy kulcstól független felcserélés történik, az utolsóban, pedig ennek az inverze. Az utolsó lépésben egyszerűen az első 32 bitet felcserélik az utolsó 32 bittel. A közbülső 16 fokozat ugyanúgy működik, de a kulcs más-más része határozza meg az alkalmazott P és S dobozok konkrét felépítését. Ez természetesen logikai függvényekkel is leírható, és ez alapján titkosító program is készíthető.

 

digitális bitcső (digital bit pipe): Az ISDN alapkoncepciója az ún. digitális bitcső (digital bit pipe). Ezen — a felhasználó és a szolgáltató között húzódó képzeletbeli csövön — áramlanak mindkét irányban az információt szállító bitek. A bitfolyam időosztásos multiplexelésével a digitális bitcső támogathatja a bitcső több független csatornára való felosztását. Két alapvető bitcső szabványt fejlesztettek ki: egy kisebb adatátviteli sebességűt magán célokra, és egy üzleti célokra tervezett nagyobb sebességűt, amely több csatornát támogat.

Az ISDN magán célú felhasználása

DNS: (Domain Name System) Domén-név rendszer. Az FQDN-t, azaz a teljes domén-nevet eszerint képzik.

 

domén (domain) nevek: Az Internet használata során két, egymástól akár sok ezer kilométerre lévő számítógép között alakul ki kapcsolat. Nyilvánvalóan ezért minden egyes gépet azonosíthatóvá, címezhetővé kell tenni. Erre két, egymással egyenértékű módszer áll rendelkezésre. Az elsődleges módszer az amit IP címzésként már megismertünk, míg a másodlagos — a felhasználók által szinte kizárólagosan használt módszer az azonosító domén (domain) nevek rendszere. A domén általában egy ország globális hálózati egysége vagy hálózati kategóriája, az aldomén ezen belül egy különálló hálózatrész, a hoszt pedig az adott hálózatrészen belüli felhasználókat kiszolgáló gép azonosító száma. A domén-név egyes részeit néha eltérő kifejezéssel adják meg: a hálózati tartomány domén vagy network, az altartomány aldomén vagy subnet, a kiszolgáló gép a hoszt vagy hoszt-address.

 

DTE (Data Terminal Equipment): adatvég-berendezés, számítógép vagy terminál

 

Duplex átvitel: az átvitel egyszerre két irányú (duplex) . Ilyen átvitel esetén egyidejű két irányban történő átvitel valósul meg, hasonlóan az emberi beszélgetéshez, és technikai példaként a telefont említhetjük meg.

 

 

E ( D F )

 

EBCDIC: különféle számítógépek különböző adatábrázolási módokat használnak. Ez karakterek esetén lehet különböző kódrendszerek használata. Az IBM nagy gépek ilyen kódja az EBCDIC-kód.

 

ECC: Egyedi bithibák kezelésére a hibajavító (error correcting codes - ECC) és hibajelző kódok (error detecting codes) alkalmazása ad lehetőséget. Mindkét esetben az adatblokkokat redundanciával küldik, hogy a vevő az esetleges hiba tényét felfedezhesse (hibajelzés) illetve megállapíthassa hogy minek kellett volna jönnie (hibajavítás).

 

Egyetemes Tizes Osztályozás: (ETO) Egy hierarchikus információszervezésű rendszer, amely az emberiség tudásanyagát próbálta rendszerezni. Tíz főcsoportot választott, és ezeken belül újabb alcsoportokat definiált.

 

egymódusú üvegszál: Ha az üvegszál átmérőjét a fény hullámhosszára csökkentjük, akkor a fénysugár már verődés nélkül terjed. Ez az egymódusú üvegszál (single (mono) mode fiber).

 

együttműködési réteg (session layer): Más néven: viszony réteg. A különböző gépek felhasználói viszonyt létesítenek egymással, például bejelentkezés egy távoli operációs rendszerbe, állománytovábbítás két gép között. Átvitt adatfolyamokba szinkronizációs ellenőrzési pontok beiktatása. Ez azt biztosítja, hogy hosszú átvitt adatfolyam átvitele alatt bekövetkező hiba esetén elegendő az utolsó ellenőrzési ponttól ismételni az elvesztett adatokat.

 

előfizetői hurkok: Minden előfizető két vezetékkel a hozzá közeli helyi központhoz kapcsolódik. Ezeket előfizetői hurkoknak (local loop) nevezik.

 

E-mail (Electronic mail): A legalapvetőbb szolgáltatás, a legelső, amit az Interneten használtak, az elektronikus levelezés. Egy levelezőprogram (mail) segítségével szöveges állományt küldhetünk az Internet bármelyik felhasználójának. Ehhez az kell, hogy minden levelezőnek egyedi címe legyen, és a címzés is szabványos legyen. Egy felhasználó Email címe általánosan a következőképpen épül fel:

Felhasználói_név @ gépnév . domain_név . subdomain_név . ország(intézmény)azonosító

Általánosan fogalmazva egy felhasználói név (username) és egy cím (domain) részből áll, a kettő között a @ jel található. Ez a "kukac" az angol "at" szót jelenti, vagyis arra utal, hogy ez a felhasználó HOL (melyik gépen) található meg.

 

entitás: Minden rétegben vannak aktív, működő elemek ún. funkcionális elem-ek (más, elterjedt néven: entitás-ok), amelyek a rétegtől várt funkciókat megvalósítják. Ez lehet egy program, vagy egy hardver elem (pl. egy be-kimeneti áramkör).

 

 

F ( D E )

 

FAQ: A USENET több mint 6000 témával való foglalkozásra alakult ún. hírcsoport-ot tartalmaz. A levelezési listáktól eltérően a hírcsoportba küldött leveleket nem kézbesítik, hanem anyagaikat szervereken tárolják, amit az adott géphez hozzáférési jogot kapott személyek elolvashatnak. Az összes hírcsoport anyagát csak néhány nagy hírszerver tárolja, a többieken csak egy-egy kiválasztott részük található. A kezdők bekapcsolódását kéréseket és rá a válaszokat tartalmazó dokumentumok, az ún. FAQ-ok (magyarul: GYIK = Gyakorta Ismétlődő Kérdések) segítik.

 

FDDI: Két optikai szálas gyűrűből áll, amelyekben az adatforgalom ellentétes irányú. Ha az egyik meghibásodik a másikon az adatforgalom tovább folyik. Ha mindkettő ugyanazon a ponton szakad meg akkor a két gyűrű egyetlen dupla hosszú gyűrűvé alakítható. Minden állomás olyan relékkel van felszerelve, amelyek a gyűrűk összekapcsolására, és a meghibásodott állomások kiiktatására használhatók.

Az FDDI két állomástípust határoz meg:

FDDI gyűrűk

Az igényektől és a költségektől függően üzembe helyezéskor tiszta A, tiszta B, vagy kombinált típusú állomásokból építhetjük fel a hálózatot.

Az FDDI több-módusú üvegszálakat használ olcsóbb volta és kisebb veszélyessége (nem lézerfény, csak LED) miatt.

 

FDM: Frekvencia osztásos multiplexelés (FDM - Frequency-Division Multiplexing). A módszer alapelve azon a tényen alakul, hogy szinuszos hullámok összegéből bármelyik összetevő egy megfelelő szűrővel leválasztható. Az adó oldalon a csatornák jeleit egy-egy vivőfrekvenciára ültetik (a vivőfrekvenciát a jelekkel modulálják), ezeket összegzik, az összegzett jelet átviszik a vevő oldalra, és ott ezeket szűrőkkel választják szét.

 

Fél duplex: ilyen átvitel esetén a csatornán az információáramlás már kétirányú, felváltva történik, úgy hogy egyszerre mindig csak az egyik irány foglalja a csatornát. Ilyen átvitel valósul meg nagyon sok rádiós kapcsolatban (pl. CB rádió). Váltakozóan két irányú = fél duplex.

 

felhasználónév: Míg az egyes hosztokat a hosztcímük egyértelműen meghatározzák, addig a hosztokat több felhasználó használja, tehát a hozzájuk kapcsolódó felhasználókat is meg kell különböztetnünk egymástól. Erre azok felhasználói neve (login- vagy felhasználónév), vagyis az adott hoszton egyedi azonosító-név szolgál.

 

finger: Ha a finger szó után megadunk egy Email-cím szerkezetű címet (rámutatunk), információkat tudhatunk meg a megjelölt felhasználóról. Ilyenek például: A felhasználói login és saját neve, home könyvtára, alapértelmezett shell-je, utolsó bejelentkezésének időpontja, illetve, ha éppen be van jelentkezve, akkor mióta, és honnan.

Ezen kívül még olyan információk olvashatók, amiket az illető maga adott meg. Többnyire minden rendszerben van egy erre kijelölt fájl, amibe bármit beírhatunk, amit közölni szeretnénk a minket finger paranccsal megkereső személlyel. Unix rendszerben a home könyvtárunkban lévő .plan nevű fájlban található információ olvasható el a finger paranccsal.

 

fizikai réteg (physical layer): Valójában ezen a rétegen zajlik a tényleges fizikai kommunikáció. Biteket juttat a kommunikációs csatornára, olyan módon, hogy az adó oldali bitet a vevő is helyesen értelmezze ( a 0-át 0-nak, az 1-et, 1-nek). A fizikai közeg, és az információ tényleges megjelenési formája igen változó lehet: pl. elektromos vezeték esetén, a rajta lévő feszültség értéke, vagy a feszültség változásának iránya. Információhordozó és közeg más és más lehet még: fénykábel, rádióhullám, stb. Itt kell azt is meghatározni, hogy mennyi legyen egy bit átvitelének időtartama, egy vagy kétirányú kapcsolat. A kétirányú kapcsolat egyszerre történhet-e? Hogyan épüljön fel egy kapcsolat és hogyan szűnjön meg. Milyen legyen az alkalmazott csatlakozó fizikai, mechanikai kialakítása?

 

fordított tanulás módszere: Az elszigetelt forgalomirányítás egyik lehetséges algoritmusa a fordított tanulás módszere. A hálózatban minden csomópont egy csomagot indít el amely tartalmaz egy számlálót és az elindító azonosítóját. A számláló értéke minden csomóponton történő áthaladáskor megnöveli értékét egyel. Amikor egy csomópont (IMP) egy ilyen csomagot vesz, akkor ezt elolvasva tudja, hogy a csomagot küldő hány csomópontnyi távolságra van tőle.

Természetesen az optimális út keresése érdekében, ha ugyanarra a távoli csomópontra egy kedvezőbb értéket kap (van rövidebb út is), akkor az előzőt eldobva ezt jegyzi magának. Ha azonban meghibásodás következik be, vagy az optimális útvonal valamelyik része túlterhelődik, akkor ezt az algoritmus nem veszi észre. Ezért célszerű időnként “mindent felejteni”, törölni a feljegyzéseket, hogy az ilyen változó körülményekre is működjön az algoritmus.

 

forgalomirányítás: A forgalomirányítás (routing) feladata a a csomagok hatékony (gyors) eljuttatása az egyik csomópontból a másikba, illetve a csomagok útjának a kijelölése a forrástól a célállomásig. A hálózatot célszerű gráfként modellezni, ahol a csomópontok a csomagtovábbító IMP-k, és a csomópontokat összekötő élek az IMP-k közötti információs adattovábbító csatornák. A csomagok a hálózati vonalakon keresztül jutnak egy IMP-be, majd az valamilyen irányba továbbküldi a csomagokat. Mivel az ilyen hálózati csomópontok irányítási, továbbküldési kapacitása véges, elképzelhető a csomagok sorban állása a bemenő oldalon. A forgalomirányítási szemléletünket nagyon jól segíti az olyan analógia, ahol a hálózatot a közúti hálózat, míg a csomagokat az autók képviselik. A csomópontok pedig természetesen az útkereszteződések.

 

forgóablak: Az adatkapcsolati kétirányú protokolloknál a csatorna jobb kihasználását teszi lehetővé, ha megengedjük, hogy a csatornán több keret is tartózkodhat. Az ezt lehetővé eljárásokat csúszóablakos (sliding window) vagy forgóablakos protokolloknak nevezik.

 

 

Forgóablakos protokoll

A protokollban minden egyes kimenő keret egy 0-max (az ábrán:0-7) közötti sorszámot kap. A lényeg az, hogy a sorban elküldendő keretek sorszámaiból egy aktualizált listát tart fenn az ADÓ.

 

főállomás: Az adatkapcsolat szintű asszimetrikus (unbalanced) működési módnál egy mesterállomás (főállomás (primary station)) vezérli a szolgaállomásokat (mellékállomás (secondary station)). (HDLC)

 

FQDN: A felhasználó számára könyebben használható a név alapján történő címzés, ahol a sok számjegyből álló IP cím helyett egy karakterlánc, az FQDN (Fully Qualified Domain Name) használható. Az FQDN, azaz a teljes domén-név, amelyet a DNS (Domain Name System), vagyis a domén-név rendszer szerint képeznek, ugyanúgy hierarchikus felépítésű, mint az IP cím, formailag pedig több, egymástól ponttal elválasztott tagból áll.

 

Frame Relay: Keret-relézés. Mint a nevéből következik nem a csomagokat, hanem az adatkapcsolati szint kereteit viszik át a megfelelő minőségű hálózaton. A keret-relézés egy X.25-höz hasonló új módszer, bár az X.25-höz eltérően nem megbízható összeköttetést biztosít ,nincs a sebességet és vevő fogadóképességét figyelembe vevő áramlásvezérlés (flow control). Az átvitelhez HDLC kereteket használ, ahol az adatrész akár 4 kbájt is lehet. A keretek egy vagy több, állandó kapcsolatra beállított virtuális áramkörön (Data Link Connection Identifier = DLCI) keresztül haladnak. Mivel a hibamentes keretátvitelt nem figyelik, ezért a felette lévő réteg (HDLC IPC, TCP/IP) feladata a hibák felismerése, és a hibás keretek megismételtetése. Ez azonban nem akkora probléma, mert a keret-relézést általában nem analóg (pl. telefon) vonalakon, hanem a kis hibaaránnyal működő digitális átviteli vonalakon keresztül valósítják meg. Mivel nincs áramlásvezérlés, a vevő azokat a kereteket, amelyeket nem képes venni, egyszerűen eldobja.

Alkalmazása előtt meg kell adni a használni kívánt a maximális átlagos adatátviteli sebességet (pl. 56 kbit/s). Nagyobb sebességgel történő küldés esetén, az átvitel előtt néhány keret DE (Discard Eligibility) jelölést kap, és a sebesség túllépésekor ezeket fogja a protokoll először eldobni. Észak Amerikában az "európai" X.25 átvitel helyett használják.

 

FSK: A frekvencia modulációt használták először a modemeknél, jó zajtűrése és a biteket hordozó frekvenciák szűrőkkel való könnyű szétválaszthatósága miatt. Szokták a módszert FSK-nak (Frequency Shift Keying) is hívni.

 

FTP: (File Transfer Protocol) Az ftp protokoll a hálózatban lévő gépeken megtalálható fájlok átvitelére használható. Használata az Email-el szemben már folyamatos hálózati kapcsolatot igényel. Adatátviteli sebesség igénye is jelentősebb, hiszen elfogadható időn belül kell átvinnünk esetleg több száz kilobájtnyi adatot. Néhány kbit/s-os átviteli sebesség már elfogadható.

Az ftp protokoll két átviteli módban működhet: ascii és binary. Az előbbi, mivel 7 bites kódokat használ, szövegállományok átvitelére alkalmas, az utóbbi bármilyen általános fájlra. Fontos továbbá, hogy egyes rendszerek (pl. Unix) különbséget tesznek kis és nagybetűk közt, azaz a fájl nevében tetszőlegesen lehetnek kis és nagybetűk.

ftpmail: Azok részére, akik csak Email kapcsolattal rendelkeznek, létezik a levéllel történő off-line ftp, az ftpmailt. Ennek az a lényege, hogy vannak olyan hálózatra kötött számítógépek amelyek az ftpmail server programot futtatják, Ez fogadja a leveleket, és feldolgozza a bennük a ftp-vel elérni kívánt gép címét és az ftp parancsokat tartalmazó utasításokat. Az ftpmail program végrehajtja a kijelölt ftp kapcsolatot, letölti a megadott fájlt, uuencode-olja, majd elküldi levélben a feladónak. Ez egy nem túl kényelmes, de jól használható módszer fájlok letöltésére, ha nincs más mód. Természetesen ehhez pontosan ismerni kell a letöltendő fájl pontos útvonalát is.

funkcionális elem = entitás

 


 9. fejezet: SZÓTÁR a - c

9. fejezet: SZÓTÁR g - i

9. fejezet: SZÓTÁR k - m

9. fejezet: SZÓTÁR n - p

9. fejezet: SZÓTÁR r - t

9. fejezet: SZÓTÁR u - x


Ábrajegyzék

Bevezetés

1.fejezet: A hálózatok célja, alkalmazása, alapfogalmak

2.fejezet: Fizikai átviteli jellemzők és módszerek

3.fejezet: Közeg-hozzáférési módszerek

4.fejezet: Adatkapcsolati protokollok

5.fejezet: Hálózati réteg

6.fejezet: A felsőbb rétegek

7.fejezet: Lokális hálózatok

8.fejezet: A TCP/IP protokoll és az Internet

Tárgymutató