2. fejezet: Ellenőrző kérdések és válaszok 25 - 36

 

  1. Mi az HDB3, illetve a PE digitális kódolási módszer lényege?
  2. Mutassa be az ASCII kódrendszert? Hogyan lehet a karaktereit csoportosítani?
  3. Mutassa be az RS232C soros adatátvitelt! Mi a DCE és DTE?
  4. Milyen modemvezérlő jelekkel kommunikál egymással egy modem és egy számítógép?
  5. Mi az a null-modem?
  6. Milyen adatokkal jellemezhető egy RS232C soros adatátvitel?
  7. Hogyan működik az áramhurkot felhasználó soros adatátvitel?
  8. Mutassa be, hasonlítsa össze a Az RS-449, -422, -423, és 485-ös szabványokat!
  9. Hogyan kapcsolhatók össze a terminálok a terminálvezérlőkkel?
  10. Mi az a polling, körbekérdezés, központ felé haladó körbekérdezés?
  11. Mi az a koncentrátor illetve a statisztikai multiplexer?
  12. Mutassa be az X.21 interfészt!

 

25. Mi az HDB3, illetve a PE digitális kódolási módszer lényege?

HDB3 - High Density Bipolar 3 - Nagy sűrűségű bipoláris 3 - A módszer majdnem az AMI -val azonos, de a kódolásba beépítették a hosszú nulla sorozatok kezelését. Mikor 4 egymás utáni “0” bit következik, az utolsót megváltoztatjuk 000K-ra, ahol K polaritása azonos az előző 1-eshez rendelt polaritással. A két egymás utáni azonos polaritásból a VEVŐ már tudja, hogy a második nem 1-et hanem 0-át jelöl. Így már mindig van hosszabb nulla sorozatoknál is jelváltás, de a jelnek egyenfeszültségű összetevője keletkezne. Ezt is meg lehet oldani, ha a következő 0000 sorozat első B bitjét K bitjével azonos polaritásúnak választjuk. Mikor a VEVŐ egy B bitet vesz, azt hiszi, hogy az 1-hez tartozik, de mikor a K bitet is veszi, a B és K azonos polaritása miatt tudni fogja, hogy azok nullákat jelöltek.

 

HDB3 kódolás

PE - Phase Encode (Manchester) - Manchester kódolás Ennél jel-átmenet, ugrás jelképezi a biteket, de itt az ugrás irányának is jelentősége van: pl. 0-1 átmenet 1-es bitet, 1-0 átmenet 0-ás bitet jelöl.

PE kódolás

Akkor, amikor több azonos bit követi egymást, akkor a jelnek a két bit között "félidőben" vissza kell térnie az eredeti szintre azért, hogy a következő bit idején ugyanolyan irányú átmenet következhessen. A jel detektálásakor, visszaállításakor, az alapfrekvenciás, bit értékeket hordozó átmeneteket el kell különíteni a kétszeres frekvenciájú "hamis" átmenetektől (a mai technikában ez nem okoz nehézséget). Mivel az információt ennél a formánál is jel-átmenetek hordozzák, kiválóan alkalmas mágneses adatrögzítéshez is. Mivel minden bitnél van jelváltás, ezért a szinkronizálás nem okoz problémát. Az egyenfeszültségű összetevője nulla. A sok előnyös tulajdonsága mellett az egyetlen hátránya a gyakori jelváltások miatti nagy sávszélessége.

 

26. Mutassa be az ASCII kódrendszert? Hogyan lehet a karaktereit csoportosítani?

Az ASCII rövidítés az American Standard Code for Information Interchange (=Amerikai szabványos kód az információ kölcsönös cseréjére) kifejezés rövidítése. Az ilyen módon kódolt bitcsoportokat ASCII karaktereknek nevezzük. Az ASCII karakterkészlet 128 hétbites, különböző kódot tartalmaz, amelyik mindegyike egy egyedi karaktert reprezentál.

Természetesen felmerülhet a kérdés, hogy miért 7, és nem 8 bites kódot választottak, hiszen ekkor 256 különféle kód volna lehetséges (és ez a bájtos tárolási módhoz is illeszkedne). Az ASCII kód ANSI X3.4-1977-es szabványának függelékében szerepel az a megállapítás, hogy minimum 7 bit a legtöbb felhasználásban elegendő. Ez érthető is, mert ha az angol ABC-t tekintjük, annak 26 kis, 26 nagybetűje, az írásjelek (vessző, kérdőjel, stb.) valamint a 10 szám együttesen már 64 különféle karaktert jelent, aminek kódolásához már 6 bit szükséges.

Az ANSI szabvány az ASCII karakterkészlet definiálásakor a kódokat két fő csoportba osztotta: grafikus karakterek és vezérlő karakterek csoportjába.

Grafikus karakterek alatt a megjeleníthető, látható, nyomtatható karaktereket értjük, míg a vezérlő karakterek, a megjelenítés vezérlésére, formájának kialakítására, valamint az információcsere vezérlésére szolgálnak.

A vezérlőkaraktereket három kategóriába soroljuk: — információcsere vezérlők, — formátumot befolyásolók — információ elkülönítők. Az első 32 karakter, és az utolsó DEL karakter tartozik ezekbe a kategóriákba.

Információcsere vezérlő karakterre példa a 04H kódú EOT karakter, amit annak a jelzésére használnak, hogy a karakterek átvitele befejeződött és ez a kód jelöli, hogy nincs több átviendő karakter.

Formátum befolyásoló karakterekkel lehet a karaktersorozat megjelenési formáját befolyásolni. Például az LF (0AH) Line Feed (Soremelés) karakter hatására a karakterek megjelenítése az adott pozícióban, de új sorban folytatódik. Pl. az A,B,C,D,LF,E,F karaktersorozat az

ABCD

EF

formában jelenik meg.

Az információ elkülönítő karakterek az információ logikai értelemben való elkülönítésére szolgálnak. Ilyen módon lehetséges különböző hosszúságú karaktersorozatok — rekordok — átvitele. Ha például három különböző hosszúságú rekordot akarunk átvinni, akkor a rekordokat a Rekord Separator (RS) (1EH) karakterrel lehet egymástól elválasztani. A vezérlőkarakterek némelyike a fentiek egyikébe sem sorolható be, ezeket általános vezérlőkaraktereknek nevezzük.

 

27. Mutassa be az RS232C soros adatátvitelt! Mi a DCE és DTE?

A nagyfokú és széleskörű elterjedése miatt egy számítógép és egy modem, vagy terminál közötti illesztés fizikai rétegének megvalósítása nagyon fontos. Ez teljes duplex, pont-pont típusú összeköttetés kialakítását igényli. Részletesen meg kell határozni a mechanikai-, a villamos-, a funkcionális-, és eljárás interfészeket.

Az ezt megvalósító szabvány megalkotója az Electronic Industries Association elnevezésű, elektronikai gyártókat tömörítő szakmai szervezet, így az EIA RS-232-C a pontos hivatkozás. Ennek nemzetközi változata a CCITT V.24. ajánlása, amely csak néhány ritkán használt áramkörben tér el. Az ajánlás (Recommended Standard 232 C) az eredeti ajánlás harmadik (“C”) változata.

Mivel személyi számítógépek megjelenésével a benne található soros periféria szabványos illesztő felületté vált, ezért a soros vonalat széles körben — eredeti funkcióján túlmenően — kezdték különböző perifériális eszközök illesztésére felhasználni.

A szabványleírásban az számítógép és a terminál hivatalos neve:

adatvég-berendezés — DTE (Data Terminal Equipment),

a kapcsolódó modemé

adatáramköri-végberendezés DCE (Data Circuit-Terminating Equipment),

és a köztük zajló kommunikáció az RS-232 soros vonalon folyik.

Általánosan fogalmazva egy DCE végzi a kommunikációs közeghez történő fizikai illesztést, azaz a kétállapotú bináris jeleket átalakítja a közegben átvihető fizikai jelekké. A legtöbb gyakorlati esetben a DTE egy terminál, vagy egy számítógép, míg a DCE az analóg telefonhálózathoz kapcsolódó modem.

 

DTE és DCE egységek kapcsolata

28. Milyen modemvezérlő jelekkel kommunikál egymással egy modem és egy számítógép?

A funkcionális előírás a 25 ponthoz tartozó vonalakat megjelöli, és leírja azok jelentését. Az alábbi ábrán annak a 9 vonalnak a funkciója látható (a hozzá tartozó kivezetés számmal), amelyeket majdnem mindig megvalósítanak.

A többi, fel nem tüntetett áramkör a gyakorlatban alig használt funkciókkal rendelkezik: adatátviteli sebesség kiválasztása, modem tesztelése, adatok ütemezése, csengető jelek érzékelése, adatok másodlagos csatornán való fordított irányú küldése.

 

DTE-DCE összekötő vezetékek

29. Mi az a null-modem?

Null-modem: Két DTE összekötése

Mivel majdnem minden számítógépnek van soros vonala, gyakran előfordul, hogy két számítógépet RS-232-C soros vonalon keresztül kötnek össze. Mivel nem DTE-DCE típusú az összeköttetés, ezért a megoldás egy null-modem-nek nevezett “eszköz” (hiszen csak egy keresztbe kötés), amely az egyik gép adási vonalát a másik gép vételi vonalával köti össze. A legegyszerűbb esetben ez elegendő, ha azonba a modemvezérlő vonalakat is használnunk kell, akkor hasonló módon néhány más vonal keresztbekötését is el kell végezni.

 

30. Milyen adatokkal jellemezhető egy RS232C soros adatátvitel?

Adatbitek száma: a gyakorlatban 5, 6, 7 vagy 8 bit.

Paritásbit: használunk paritásbitet vagy nem, és ha igen, páros vagy páratlan paritást alkalmazunk.

Stop bitek száma: ez a soros vonalnak a bitcsoport átvitele utáni garantált logikai 1 állapotának az idejét határozza meg, az egy bit átviteléhez szükséges idővel kifejezve. Hossza 1, 1.5, vagy 2 bit lehet. A legrövidebb az egy bit, és ez biztosítja, hogy a VEVŐ a következő bitcsoport vételéhez szükséges szinkronizáló START bit indító élének érzékelésére felkészüljön. Két stop bit használata akkor előnyös, ha valamilyen okból szükséges a vett adatbitek azonnali feldolgozása és az ehhez szükséges hosszabb idő.

Adatátviteli sebesség (bit/s): Igen fontos adat, mert ez határozza meg alapvetően az ADÓ és a VEVŐ szinkronizmusát.

 

31. Hogyan működik az áramhurkot felhasználó soros adatátvitel?

Sok esetben a kommunikációban részt vevő két oldal nem köthető össze galvanikusan. Az RS232 szabvány korlátjait nagyobb távolságú átvitel esetében a földvezetékeken átfolyó kiegyenlítő áramok okozta földhurkok is jelentik.

Ez kiküszöbölhető potenciál-leválasztással. Ennek megvalósítására kidolgozott megoldás TTY interfész, közismert nevén a "20mA-es áramhurok". Lényege: az adó és a vevőoldal mindkét irányban egy hurkot alkotó vezeték-párral van összekötve. Az ADÓ 1 állapotként 20 mA-es áramot küld át hurkon amit a VEVŐ érzékel (áramgenerátorosan tápláljuk a hurkot.). Az információt az áram megléte, illetve hiánya hordozza. (1-van áram, 0-nincs áram).

A maximális sebesség 9600 bit/s, a maximálisan áthidalt távolság 1000 m lehet. Ezen távolságon belüli egyszerű, gazdaságos megoldás, főleg pont-pont összeköttetés esetére.

Az elektronikában elterjedten használt optikai csatolók nagyon egyszerűvé teszik az alkalmazást, teljes duplex átvitelnél oldalanként két-két ilyen optikai csatoló szükséges.

Áraminterfész

 

32. Mutassa be, hasonlítsa össze a Az RS-449, -422, -423, és 485-ös szabványokat!

Az új, RS-449-nek nevezett szabvány valójában három szabvány eggyé ötvözése. A mechanikai, a funkcionális és az eljárási interfész az RS-449 szabványban, míg a villamos interfész két további szabványban van megadva.

Mindkét villamos szabványnál a jeleket az összekötő vezeték-pár közötti feszültségkülönbség hordozza, és a vevők bementén lévő differenciálerősítő fogadja ezeket a jeleket. Mivel a zavart indukáló külső villamos zaj hatása mindkét vezetéken megjelenik, ezért a különbségképzésnél ezek hatása kölcsönösen kioltja egymást.

E kettő közül az egyik az RS-423-A, amely az RS-232-C szabványhoz hasonlít abban, hogy minden áramkörének közös földje van. Ezt a technikát asszimmetrikus átvitelnek (unbalanced transmission) nevezik. A másik villamos interfész az RS-422 ellenben a szimmetrikus átvitelt (balanced transmission) használja, amelyben minden fő áramkör két, nem közös földű vezetékkel rendelkezik.

Ennek eredményeképpen az RS-422-A egy legfeljebb 60 méter hosszú kábelen 2 Mbit/s-os átviteli sebességet engedélyez, sőt rövidebb távolságokra még ennél nagyobbat is. Ezek a szabványoknál már az egy ADÓ mellett több vevő is lehet a vonalon, de így átvitel csak szimplex. A pont-pont típusú összeköttetés helyett itt már üzenetszórásos összeköttetés van, és ez az ún. multi-drop kialakítás. Teljes duplex átvitelhez két egység között még egy vezetékpárt kell alkalmazni, ellentétes VEVŐ-ADÓ áramkörökkel. Ez a négyvezetékes átvitel.

 

A soros adatátviteli RS szabványok

Az egyre intelligensebb összekapcsolt eszközök igénylik a kétirányú kommunikációt. Ezért 1983-ban az EIA egy újabb szabványt jelentett meg, az RS-485-öt. Az RS-422-höz hasonló szimmetrikus átvitelt használja, de a vonal-páron már több ADÓ és több VEVŐ is lehet és közöttük az egy vezeték-páron fél-duplex összeköttetést lehetséges. Természetesen a teljes duplex kommunikációhoz itt is a négyvezetékes kialakítás szükséges.

Annak elkerülésére, hogy több ADÓ kezdjen a vonalon adni, az adási jogot az egyik kitüntetett eszköznek, az ún. MASTER-nek kell biztosítani. Ez az eszköz címzett parancsok segítségévek szólítja meg a többi eszközt, a szolgákat (SLAVE), és szólítja fel őket esetleges adásra.

A fent részletezett szabványok leglényegesebb jellemzőit:

 

Jellemzők

RS 232C (V.24)

Áraminterfész

RS 423 (V.10)

RS 422 (V.11)

Átvitel

aszimmetrikus

szimmetrikus

aszimmetrikus

szimmetrikus

Kábel típus

sodrott érpár

sodrott érpár

koaxiális

sodrott érpár

Kábelhossz

15 m

300 m

600 m

1200 m

Adatsebesség (max)

20 kbit/s

10 kbit/s

300 kbit/s

2 Mbit/s

Meghajtó kimeneti szint (terheletlen)

 

+/- 25 V

 

20 mA

 

+/- 6V

 

+/- 6V (diff)

Meghajtó kimeneti szint (terhelt)

 

+/- 5...+/- 15V

 

20 mA

 

+/- 3,6 V

 

+/- 2V (diff)

Minimális vételi szint

 

+/- 3V

 

10 mA

 

+/- 0,2 V

 

+/-0,2V (diff)

 

33. Hogyan kapcsolhatók össze a terminálok a terminálvezérlőkkel?

Sok alkalmazásnál a kapcsolódó kommunikációs vonalak jóval drágábbak a vonalhoz kötött berendezésnél. Sokszor megengedhető például, hogy egyetlen kommunikációs vonalon több terminál osztozhasson. A megoldás a terminál vezérlő (terminal controller) amely a hozzá kapcsolódó terminálcsoporttól érkező adatokat egyetlen vonalon továbbítja, valamint fordítva : a vonalról érkező adatokat a terminálcsoport felé küldi tovább.

 

Terminálvezérlők kapcsolása

A kapcsolódás, amint az ábrán is látható, két módon lehetséges: a terminálok ugyanahhoz a többpontos vonalhoz (multidrop line) csatlakoznak, vagy sugaras elrendezésben az egyes terminálok külön két pont közötti vonalukkal (point-to-point line) kapcsolódnak a vezérlőhöz.

 

34. Mi az a polling, körbekérdezés, központ felé haladó körbekérdezés?

Terminálvezérlők kapcsolásánál a kérdés, amely azonnal felmerül: mi lesz, ha a terminálokat egyszerre akarják használni?

Nyilvánvalóan valamilyen hozzáférési elvet kell alkalmazni. A hagyományos módszer szerint egy terminál mindaddig nem juthat szóhoz, amíg a vezérlő meg nem szólítja. E megoldásnak lekérdezés (polling) az általánosan elfogadott neve.

A lekérdezés másként zajlik a többpontú, illetve a kétpontos (csillag-) vezérlő esetén.

Többpontos esetben két lekérdezési módszer ismeretes. Az elsőben, amelyet körbe-kérdezésnek (roll-call polling) neveznek, a vezérlő sorban egymás után üzenetet küld minden terminálnak, amelyben megkérdezi, hogy az adott terminálnak van-e mondanivalója. A lekérdező üzenet egy helyszíncímet (site address) vagy állomáscímet (station address) tartalmaz, amely a megcímzett terminált azonosítja.

Minden terminál minden lekérdező üzenetet vesz, de csak a neki szólóra válaszol. Ha a lekérdezett terminálnak van elküldeni való adata, akkor elküldi. Ha nem, akkor egy speciális "lekérdezés-visszautasítás” (poll reject) üzenetet küld válaszul. A vezérlők rendszerint ciklikusan végzik a lekérdezést, de egyes esetekben fontos lehet, hogy egyes terminálok egy ciklus alatt többször is szóhoz juthassanak.

Fél-duplex vonalon terminálonként két vonallekérdezésre van szükség: az első a vezérlő adását, a második a terminál adását engedélyezi. Mivel a mindkét irányú vonallekérdezés ideje akár több száz milliszekundum is lehet, ezért az összes terminál lekérdezése már túl hosszú időt igényelhet, még akkor is, ha a legtöbb terminálnak nincs üzenete.

E probléma megoldására van egy másik lekérdezési módszer, az ún. központ felé haladó lekérdezést (hub polling). Ekkor a vezérlő először a legtávolabbi terminált kérdezi le. A megcímzett terminál megfordítja a vonali átvitel irányát. Ha van elküldeni való adata, elküldi a vezérlőnek, ha nincs, akkor a szomszédjának egy lekérdező üzenetet küld. Ha ez a terminál szintén tétlen, akkor ez is lekérdező üzenetet küld (a vezérlő felé eső) következő szomszédjának. A lekérdezés így terminálról terminálra halad előre addig, amíg a lekérdezés visszaér a vezérlőhöz. E módszer előnye az, hogy a tétlen terminálok nem okoznak késleltetést, hiszen a felfedésükhöz — a körbekérdezéssel ellentétben — nem kell a vonal irányát folyamatosan cserélgetni. Előfordul néha, hogy a lekérdezéshez külön mellékcsatornát használnak.

Csillagvezérlő esetén valójában nem is lenne szükség lekérdezésre. Ennek ellenére a körbekérdezést gyakran használják ilyen esetekben is azért, hogy a mesterállomás szép sorban kérhesse be az adatokat. Az itt használt lekérdező üzenetek különböznek a többpontú vezérlőnél alkalmazottól, ugyanis a terminálok csak a nekik szóló üzeneteket veszik, vagyis nincsen szükség címekre.

 

35. Mi az a koncentrátor illetve a statisztikai multiplexer?

A terminálvezérlőknek működésmódjuk alapján két csoportjuk van: multiplexerek és koncentrátorok. A multiplexer olyan eszköz, amely a kapcsolódó terminálok üzeneteit előre megadott sorrend szerinti egy adott időtartamig (időrés) veszi, és azokat ugyanabban a sorrendben a kimenő vonalon továbbítja. Induláskor a multiplexer és a számítógép felszinkronizálják önmagukat. Mivel minden egyes kimeneti időrés egy meghatározott bemeneti vonalhoz van hozzárendelve, ezért nincs szükség a bemeneti vonalak sorszámának továbbítására.

Ha nincs adat, akkor álkaraktereket kell használni. Nincs lehetőség az időrések átugrására, mivel a vételi oldal a beérkező karakterek pozíciójából tudja azt, hogy melyik karakter melyik terminálról jött.

Ha a tényleges forgalom kicsi, akkor a kimenő vonalon levő kimeneti időrések zöme veszendőbe megy. Ezért gyakran lehetséges olyan kimeneti vonalat használni, amelynek kapacitása kisebb, mint a bemeneti vonalak kapacitásainak összege. Az ezt megvalósító eszköz a koncentrátor. Ilyenkor a terminálok csak valódi adatot küldenek, álkaraktereket nem, de a karakterek származási helyét azonosítani kell. Például úgy, minden karakter kettőzött : egyik a terminál száma a másik a tényleges karakter. Az ilyen elven működő koncentrátorokat, szemben a valódi (szinkron) multiplexerekkel, statisztikai multiplexereknek (statistical multiplexer) nevezik.

 

36. Mutassa be az X.21 interfészt!

X.21 interfész

 

Az X.21 digitális interfész jelei

A CCITT egy digitális interfész ajánlást adott ki 1976-ban, az X.21-et. Ez az ajánlás a felhasználói számítógép, (DTE), és a hálózathoz kapcsolódó készülék, (DCE) közötti hívásokat, valamint az azok kiadásához és törléséhez szükséges jelcseréket rögzíti.

Az X.21 által definiált 8 vezeték irányát elnevezését és jelentését a fenti ábra tartalmazza.

Az alkalmazott csatlakozó 15 pontos, de nincs mindegyik kihasználva. A DTE a T és C vonalakat használja az adat- és vezérlőinformációk cseréjére. (A C vonal a telefonok on-hook/off hook (kagyló helyén / felvéve) jelével analóg.) A DCE az R és az I vonalakat használja az adatok, ill. a vezérlőadatok számára. Az S vonalon a DCE olyan időzítési információkat tartalmazó bitfolyamot küld a DCE-nek, amelyből az egyes bitintervallumok kezdete és vége megállapítható. A szolgáltató választásától függően létezhet egy B vonal is, amely bitek 8-bites keretekké való összefogására használható. Ha ez az opció él, akkor a DTE-nek és a DCE-nek minden karaktert egy kerethatáron kell kezdenie.

Ha az opció nem él, akkor a DTE-nek és a DCE-nek is minden vezérlőszekvenciát legalább két SYN-karakterrel kell kezdenie, azért, hogy a másik fél felismerhesse a kerethatárokat. A tény azonban az, hogy a vezérlőszekvenciák előtt akkor is el kell küldeni a két SYN-t, ha érvényben van a bájt-időzítési opció, ugyanis csak így tartható fenn a kompatibilitás azokkal a hálózatokkal, amelyekben nem létezik ez az opció. Bár az X.21 hosszú és bonyolult dokumentumokra hivatkozik, de a következő egyszerű példa elég jól illusztrálja fő jellemzőit. Ebben a példában bemutatjuk, hogy egy DTE hogyan kapcsolódik egy távoli DCE-hez, és hogyan bontja le a kapcsolatot, amikor befejezte, hasonlóan egy közönséges telefonbeszélgetéshez.

 

Ütem

C vonal

I vonal

Esemény

DTE küldi T-n

DCE küldi R-n

0

Off

Off

Nincs kapcsolat

T=magas

R=magas

1

On

Off

DTE felveszi a kagylót

T=alacsony

 

2

On

Off

DTE vonalhangot ad

 

R=’+++...+’

3

On

Off

DTE tárcsáz

T=cím

 

4

On

Off

Cseng a távoli telefon

 

R=hívás

5

On

On

Felveszik

 

R=magas

6

On

On

Beszélgetés (adatátvitel)

T=adatok

R=adatok

7

Off

On

DTE elköszön

T=alacsony

 

8

Off

Off

DCE is

 

R=alacsony

9

Off

Off

DCE leteszi

 

R=magas

10

Off

Off

DTE is

T=magas

 

 

Amikor a vonal tétlen (azaz nincs rajta hívás), akkor mind a négy vonal 1-be van állítva. A C és I vonalakra való hivatkozásnál (a CCITT szerint) a logikai egyet Off-nak, a nullát On-nak hívjuk. Ha a DTE hívást kíván feladni, akkor T-t 0-ba és C-t On-ba helyezi, ami megfelel annak, mint amikor egy személy felveszi a kagylót, hogy felhívjon valakit.

 Amikor a DCE a hívásfogadásra kész, akkor ASCII “+” karaktereket kezd el küldeni az R vonalon, jelezve ezzel a DTE-nek, hogy elkezdheti a "tárcsázást". A DTE számok "tárcsázását" a távoli DTE címének bitenkénti elküldésével végzi. A címet ASCII karakterek sorozataként bitenként a T vonalon küldi el. Ezután a DCE ún. hívás-folyamatban jeleket (call progress signals) küld a DTE-nek, hogy informálja a hívás eredményéről. A hívásfolyamatban a jeleket a CCITT X.96 ajánlása definiálja. Kétjegyű számokból állnak, amelyek közül az első az eredmény általános osztályát, míg a második a részleteket adja meg. Az általános osztályok a következők :

 

Ha a hívás sikerült, akkor a DCE On-ba állítja az I-t, ezzel jelzi, hogy elkezdődhet az adatátvitel.

Ezen a ponton kialakult már a duplex összeköttetés, és mindkét oldal szabadon küldhet. C vonalának Off-ba állításával bármelyik DTE kezdeményezheti a kapcsolatbontást. Miután ezt megtette több adatot már maga nem küldhet, de venni még vehet mindaddig, amíg a túloldali DTE küld neki. A 7. ütemben a kezdeményező DTE köszön el először. Helyi DCE-je ezt I vonalának Off-ba állításával nyugtázza. Amikor a távoli DTE szintén Off-ba állítja a C vonalát, akkor a kezdeményező oldal DCE-je az R vonalat 1-be teszi. Végül a DTE nyugtázásként T- 1-be helyezi, majd az interfész új hívásra várakozva tétlen állapotba kerül.

Bejövő híváskor a kimenő hívással analóg eljárás zajlik. Ha egyszerre fordulna elő egy kimenő és egy bemenő hívás, akkor a bemenő hívás törlődik, és csak a kimenő hívás jut érvényre. A jelenséget egyébként hívásütközésnek (call collision) nevezik. A CCITT ezt a döntést azért hozta, mert az ütközés időpontjában lehetnek már olyan DTE-k, amelyek addigra már kiosztották (allokálták) az erőforrásokat a kimenő hívás számára, így azok újrakiosztásához már túl késő van.

 

2. fejezet: Ellenőrző kérdések és válaszok 1 - 12

2. fejezet: Ellenőrző kérdések és válaszok 13 - 24

2. fejezet: Ellenőrző kérdések és válaszok 37 - 48


Ábrajegyzék

Bevezetés

1.fejezet: A hálózatok célja, alkalmazása, alapfogalmak

2.fejezet: Fizikai átviteli jellemzők és módszerek

3.fejezet: Közeg-hozzáférési módszerek

4.fejezet: Adatkapcsolati protokollok

5.fejezet: Hálózati réteg

6.fejezet: A felsőbb rétegek

7.fejezet: Lokális hálózatok

8.fejezet: A TCP/IP protokoll és az Internet

9. fejezet: Szótár

Tárgymutató