T. I. N. T. F. M.

(This IsN't The F*cking Manual :)))

UNIX

...stillcycoforunikz...(testvérek között Negyedik rész)

Jé, van itt valaki? Ja, csak véletlenül klickeltél ide? Az más. De ha mégsem...

Az előbb emlegettem a fájlok elérési jogait. De nem mondtam meg, hogy hogyan kell ezeket átírni, hogyan lehet ezeket buherálgatni... Szóval hogy is volt, mik voltak? (most nem titeket ellenőrizlek, hanem elfelejtettem...;)))

Volt az olvasási jog ...ez elég világos, nem? (feladat: lépjünk be egy olyan user könyvtárába, akinek nincs letiltva, és olvasgassuk a dolgait, hátha találunk érdekes dolgokat, mondjuk egy .bash-history-t, ami a user által bash alól legutóbb indított parancsok és programok listája...:))

Aztán volt az írási jog . Ez kábé azt jelenti, hogy átírhatod a fájlt, akár le is törölheted, ha könyvtárra vonatkozik, akkor abban a könyvtárban tudsz file-okat létrehozni.

Ja, és a fájl végrehajtási jog. Ha könyvtárról van szó, akkor abba a könyvtárba be tudsz lépdesni, nem megy az agyadra a rendszer 'permission denied' errorral.

Tudjuk már, milyen jogok vannak, de hogyan lehet ezekkel gazdálkodni?

Erre szolgál a náccerű

  chmod

parancs. Persze nem csak így magában, hanem kapcsolókkal, stb. kiegészítve, ahogy azt kell... Szóval előszöris szeretné tudni azt, hogy kikre vonatkozzon az elérési jogok változtatása. Lehetőségek:

Aztán kíváncsi rá, hogy milyen joggal mit csináljon. Egy jog adása a + jelecskével történik, a - segítségével elvehetünk (jájj, mecsoda fogalmazás), ami meglepően logikus, nem?!? A jogok meg asszem elég egyértelműek: r(ead), w(rite), (e)x(ecute)... Ja, és aztán még grátiszba kíváncsi arra is, hogy melyik filera/dirre gondoljuk a változtatást... (a kis kíváncsi...) Tehát:

   chmod u-r this.file

végrehajtásával elértük, hogy ne tudjuk a this.file-t olvasni... Vagy

   chmod a+w .rhosts

az .rhosts című fájt mindenki szabadon buherálhatja... De bonyolíthatunk is, a Unix lépest tud tartani velünk:

   chmod go-rwx gumi.bot

Így rajtunk kívül senki semmit nem tud csinálni a gumi.bot című fájllal. Szóval ez egy jó játék, de ez nem minden. A Unix ugyanis a kockafejeknek nyújt egy lehetőséget, hogy kódolják a jogok adását... Számokkal... (már rosszul kezdődik, mi?!:))

Ennek a logikája:

Így már csak egy közepes méretű mainframe (mondjuk egy 390-es) segítségére van szükségünk, hogy kiszámolhassuk, melyik számmal milyen változtatást eszközölhetünk. És persze három szám kell, mivelhogy vagyunk mi (user), a groupunk (majdnem groupie-t írtam...:) és mindenki más... Tehát így szépen kódolhatjuk a dolgainkat:

   chmod 666 pokoli.op

Ez írási/olvasási jogot ad mindekinek az adott fájlon (nem az 'adott' nevűn, lüke, hanem ezesetben a 'pokoli.op'-on...)

Közelítsük meg másfelől a problémát: Ha létrehozunk egy fájlt, alapesetben mi vagyunk annak tulajdonosai. Mi van, ha ez az állapot nem tetszik valakinek? Nos, az illető felállhat, és visszaülhet kedvenc nemunix-oprendszere elé, vagy változtathat a

   chown user.csoport fájl(ok)

parancs segítségével a helyzeten, persze jól teszi, ha nem így gépeli be, hanem behelyettesítheti a behelyettesítenivalókat, pl.:

   chown hamster.users /sbin

Amit még korábban megígértem...

Ugye DOS alatt is voltak kis hülyeségeink, hogy egy fájlt ne kelljen megkeresnünk mindig, ilyenkor buta fejjel csinál az ember (péel) egy batchfile-t, aminek rövidebb a neve... Na van valami a UNIX alatt is, linkelésnek hívják, könnyebbé teheti az életünket. Arról lehet felismerni az ezzel kezelt fileokat, hogy az ls -al -re valahogy így néznek ki attríbutumilag:

   lrwxrxwrxw  kaki 34 May 34 12:00 irc -> ../IRC/binaries/bin/ircII@

Szóval ez a file itten úgy csinál, mintha itt lenne, közben a '->' után leírt helyen tartózkodik.

Alapvetően kétféle link van, van a link, és van a nagyon link...ja... ..bocsi...szóval van a szimbolikus , és van a hard link . Ez itten egy szimbolikus (vagy soft-) link, a hard azért más, mert azon az eredeti fájl jogai, elérhetőségei műxenek, és neonkék házikabátot hord közben.

De nem. Szóval a hardlinknél esetleg észre sem veszed, hogy linkről van szó, úgy néz ki, mintha egy sima másik file lenne...

Linkeket az

ln

paranccsal hozunk létre, az első paraméter az eredeti file neve/pathja, a második pedig az új név. Ha használunk egy -s kapcsolót, akkor soft linket csináltunk, és örülhetünk jól...:)

   ln -s eredeti.file dejo_ez_csak_egy_link_nem_file.hurraaa

Szóval mostmár nyugodtan járhatunk felegyenesedve, ha idáig eljutottunk, ehetjük kanállal a rántotthúst, mert nagyon király dudék vagyunk...

Éppen ezért nézzük már meg, hogy mennyi helyünk van a rendszerben, mennyit használhatunk, egyátalán milyen a rendszer, amiben tartózkodunk.

De csak a reklám után. ("ne menjenek el, mert nem kapnak vacsorát, stb..")

Vissza Előre