A vi (és az ex) testreszabását a vi szerkesztés közben kiadott :set paranccsal érhetjük el. Ha paraméter nélkül hívjuk meg, mindazokat a belső változókat listázza ki, amelyek értékét az alapértelmezéstől eltérően állítottuk be. A

parancs hatására az összes állítható belső változó nevét és értékét kiírja a vi. A szokásos konvenció szerint az egyes változók nevét nem kell végigírni, csak addig, ahonnan már egyértelmű, ezen kívül egyedi rövidítések is vannak, így például a

:set autoindent

parancsot a

:set ai

megadással is írhatjuk. Ha egy változót le akarunk tiltani, akkor a no előtaggal kell megadni, előző példánkban maradva a

:set noautoindent,

vagy

:set noai

paranccsal. Hely hiányában nem térünk ki itt az összes opcióra, csak a legfontosabbakat foglaljuk össze.

autoindent Beugratott bekezdéseket lehet végrehozni szövegbeviteli módban, azaz a következő sort mindig azon a karakterpozíción kezdi, ahol az előző volt. Ha egy új bekezdésben a sor elejéről akarunk indulni, a CTRL-D karakter hatására lehet ilyenkor a sor elejére ugrani (ne felejtsük, szövegbeviteli módban vagyunk, a szokásos vi parancsokat ilyenkor nem használhatjuk).

showmode novice Bőbeszédű üzemmódra állítják a vi-t, többek közt jelzi a beviteli módokat.

number Megsorszámozza a sorokat (csak a képernyőn, nyomtatásban nem jelentkezik).

report=n Ha egy utasítással n sornál többet módosítottunk (másolás, törlés, behelyettesítés), kiírja a képernyő alján.

showmatch A zárójelpárokat mutatja meg a képernyőn, s ha egy zárójelen áll a kurzor, a '%' karakter hatására rááll a párjára.

tabstop=n A képernyőn az n-edik karakterekre állítja a tabulátort.

A :set paranccsal történő beállítások csak az adott interaktív szerkesztés alatt érvényesek, s utána elvesznek. Ha állandó jelleggel be akarunk állítani valamilyen editor paramétert, legcélszerűbben a saját kiindulási katalógusunkban elhelyezett .exrc nevű fájlban tehetjük meg. A másik lehetőség az EXINIT környezeti változó használata.

Tartalomjegyzék