Felhasználói- és csoportazonosítók

Láttuk már, hogy a UNIX a belépő felhasználókat a bejelentkezési név alapján ismeri fel. Ezen kívül még két azonosítót is rendel a UNIX az egyes felhasználókhoz, a felhasználói azonosítót (user id, uid) és a csoportazonosítót (group id, gid). Mindkét azonosító egy egész szám, a felhasználói azonosító egy az egyben megfelel a bejelentkezési névnek, s a legtöbb programban e két paraméter egymással felcserélhető.

A UNIX a csoportazonosító alapján csoportokba sorolja a felhasználókat - ennek akkor van jelentősége, ha a felhasználó hozzá akar férni egy fájlhoz, mert a rendszer a hozzáférési kérelmeket aszerint bírálja el, hogy a felhasználó tulajdonosa-e az adott fájlnak, vagy a tulajdonossal azonos csoportban van-e. A csoportazonosító használata révén így lehetőség van a felhasználók anyagainak differenciált védelmére, s egyúttal a közös munka megkönnyítésére. (Egy felhasználó több csoportba is tartozhat.) Az azonosítók használatára a következő fejezetben látunk majd példákat.

Hozzáférési jogok és végrehajtható fájlok

A UNIX minden fájlhoz hozzáférési jogokat rendel: ennek alapján dönti el, hogy egy adott fájlt egy adott felhasználó írhat, olvashat, vagy végrehajthat-e.

Végrehajtható fájlok, bináris programok és shellscript-ek

A fájlok nagy többsége általában valamilyen adatfájl, amiket az arra hivatott programok révén írnak-olvasnak a felhasználók. A fájlok másik csoportja viszont úgynevezett végrehajtható fájl, ami egy végrehajtható kódsorozatot tartalmaz. E tényről a UNIX úgy értesül, hogy e fájlok végrehajtási engedéllyel rendelkeznek. Ha egy ilyen fájl nevét adjuk meg végrehajtandó parancsként, az operációs rendszer megpróbálja elindítani őket. Egy végrehajtható fájl tartalmazhat gépi kódú utasításokat, olyat, amit végrehajtáskor rögtön megért az operációs rendszer (az úgynevezett rendszerprogramok túlnyomó többsége ilyen), ezek a bináris végrehajtható programok (binary executable). A végrehajtható fájlok másik csoportja olyan parancsokat tartalmaz, amelyeket nem az operációs rendszer, hanem a parancsértelmező, a shell értelmez és hajt végre. Ezeket a fájlokat hívják shellscript-eknek, s a DOS-ból ismert batch fájlokhoz állnak legközelebb.

 

Tartalomjegyzék