Az IP számos olyan hiányosságtól szenved, amire pedig az Internet jelenlegi, megváltozott szerepében szükség lenne. Ezek egyike a megbízhatatlan szolgáltatás, amit a szakirodalom best-effort szolgáltatásnak nevez, lévén a hálózat „minden lehetôt elkövet", hogy kiszolgáljon, de nem garantál, még nagy átlagban sem. Ez a multimédia forgalmat finoman szólva nem támogatja, a hang vagy videoátvitelnek komoly idôzítési követelményei vannak. Másik hiányosság a kicsiny címtér. Nem mintha a 32 bit által lehetôvé tett 4 milliárd lehetôség kevés lenne, a címben levô struktúráltság (hálózat+állomás) miatt fogynak el a címek, pontosabban a hálózatok. Ráadásul a router-ek szempontjából pedig túl kicsi a struktúráltság.
Az új IP, melynek neve IPv6 (verziószáma 6) már 128 bites címekkel dolgozik, melyek nem kötött struktúrájúak, „osztálymentesek" (class-less). Így a föld minden négyzetmilliméterére 6.65*10^17 cím jut, ami a legpesszimistább allokációs stratégia szerint is négyzetméterenként 1564 hasznos címet jelent. Bár az IP címek a négyszeresükre nôttek, mégis az IP fejléc csak kétszerese a réginek, ezt például a fragmentációval kapcsolatos mezôk opcionálissá tételével érték el, minthogy a fragmentáció idôközben károsnak minôsült.
Az IPv6 meglehetôsen új fogalmat honosít meg az összeköttetésmentes IP világban, a folyam (flow) fogalmát, ami egy irányba haladó, azonos feladójú és címzettû IP csomagok sorozatát jelenti. Minden IP csomagba kerül egy azonosító, ami azonosíthatja a folyamot, amihez a csomag tartozik. Ezzel nemcsak a route-olás egyszerûsödik, de lehetôvé válik a folyamok számára utat kiépíteni, erôforrásokat lefoglalni és ezzel a folyamnak nyújtott szolgáltatást javítani, akár garanciákat is nyújtani. Bár az IPv4 is tartalmazott ehhez hasonló opciót, az nem a folyam koncepciójának az IP modellbe való integrálása miatt, mint inkább a más hálózatokkal való együttmûködés segítése érdekében létezett.
Az 5 verziószámot az Internet Stream Protocol (ST) kapta meg, ami az IP-vel azonos szinten mûködõ, erôforrásokat folyamok számára lefoglaló és így adatot továbbító protokoll. Nem az IP kiegészítése garanciákat nyújtó elemekkel, hanem az IP mellé egy új mechanizmus. Ha elterjed, az IP nyújtja majd a hagyományos best-effort szolgáltatást, az ST pedig a minôségi garanciákkal ellátott szolgáltatásokat.
Mind az IPv6-ról, mind az ST-rôl a késôbbiekben bôven lesz szó.