TI: GNU kiáltvány AU: Richard M. Stallman NA: Pulus (magyar fordítás) NA: Kollár István (magyar fordítás átdolgozása) DT: kiáltvány PD: 1985 SO: "LaTeX - kezdőknek és haladóknak" könyv CD-ROM melléklete, Bp. 1998. KW: GNU project KW: Unix KW: public domain szoftverek KW: copyright //////////////// MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁR \\\\\\\\\\\\\\\\ Ez a dokumentum a Magyar Elektronikus Könyvtárból származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik (amennyiben az illető fel van tüntetve). Ha a szerző vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései felülbírálják az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak ő a felelős azért, hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait. A MEK üzemeltetői fenntartják maguknak a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor töröljék azt a MEK állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia. A Magyar Elektronikus Könyvtár elsősorban az oktatási/kutatási szférát szeretné ellátni magyar vagy magyar vonatkozású, szabad terjesztésű elektronikus szövegekkel. A MEK projekttel kapcsolatban a MEK-L@listserv.iif.hu lista e-mail címén lehet információkat kapni és kérdéseket feltenni. A MEK központi Internet szolgáltatásainak URL címei: <http://www.mek.iif.hu>, <gopher://gopher.mek.iif.hu> és <ftp://ftp.iif.hu/pub/MEK>. \\\\\\\\\\\\\\\\ HUNGARIAN ELECTRONIC LIBRARY //////////////// GNU kiáltvány ------------- Mi a GNU? A GNU Nem Unix! A GNU (jelentése: a Gnu Nem Unix) egy teljes, Unix-kompatibilis szoftverrendszer, melyet azért írok, hogy bárkinek, aki használni tudja, ingyen odaadhassam. Számos önkéntes segít nekem. Nagy szükségünk lenne további támogatásra munkában, pénzben, programok- ban és felszerelésben. Eddig elkészítettünk egy Emacs szövegszerkesztőt egy editor- parancsok írására alkalmas Lisp-pel, egy forrásszintű debugger-t, egy yacc-kompatibilis értelmezőt, egy linker-t, és még mintegy 35-féle eszközt. Már egy shell (parancs-interpreter) is majdnem készen van. Egy új, hordozható, optimalizáló C-fordító már lefor- dította önmagát, és valószínűleg még az idén közreadjuk. Egy kez- detleges kernel is működik már, de még sok részlet hiányzik belőle a Unix emulációhoz. Ha a kernel és a fordító készen lesz, lehetővé válik a GNU, mint programfejlesztésre alkalmas rendszer terjesz- tése. Szövegformázóként TeX-et fogunk használni, de az nroff fej- lesztése is folyik már. Az ingyenes és hordozható X-windows rend- szert is használni fogjuk. Ezek után készítünk majd egy hordozható Common Lisp-et, egy Empire game-t, egy táblázatkezelőt, és még száz meg száz egyéb dolgot, beleértve az on-line dokumentációt. Reméljük, hogy minden hasznos dolgot, amit egy Unix rendszer tar- talmaz, biztosítani tudunk, sőt, még annál többet is. A GNU képes lesz Unix programok futtatására, de nem lesz a Unix-szal azonos. A kényelmes munkát biztosító minden kiegészítést beleteszünk majd, más operációs rendszerekkel szerzett tapasztala- taink alapján. Főként azt tervezzük, hogy hosszabb fájlneveink legyenek, fájl-verziószámaink, rendszer-összeomlásoktól mentes fájlrendszerünk, fájlnév-kiterjesztésünk, terminálfüggetlen képer- nyőkezelésünk, és talán majd egy Lisp alapú windows rendszerünk is lesz, aminek segítségével sok Lisp illetve közönséges Unix program használhatja egyszerre ugyanazt a képernyőt. Mind a C, mind a Lisp rendelkezésre áll majd rendszerprogramozási nyelvként. Megpróbáljuk majd támogatni a UUCP-t, az MIT Chaosnet-et és az Internet proto- kollokat kommunikáció céljára. A GNU eredetileg a 68000/16000-es, virtuális memóriával rendel- kező géposztályt célozta meg, mert ezeken a gépeken a legkönnyebb futtatni. Az az extra erőfeszítés, hogy a GNU kisebb számítógépeken is fusson, arra marad, aki kisebb számítógépeken akarja használni. Hogy a zűrzavart elkerüljük, kérünk, hogy ejtsd ki a "G"-t a "GNU" szóban, ha erről a projectről beszélsz. Ki vagyok én? Richard Stallman vagyok, a sokat utánzott EMACS megalkotója. Régebben az MIT AI laboratóriumában dolgoztam. Nagyrészt fordító- kat, editorokat, debuggereket, parancsértelmezőket írtam, és az Inkompatibilis Időosztásos Rendszer és a Lisp Machine operációs rendszer fejlesztésében vettem részt. Úttörő munkát végeztem a ter- minál-független képernyőkezelés bevezetésében az IIR környezetben. Azóta megírtam egy rendszerösszeomlás-mentes fájlrendszert és két windows rendszert Lisp gépekre, és megterveztem egy harmadik windows-rendszert, amin most is dolgozom; ez sok rendszerre át lesz ültetve, beleértve a GNU-t is. [Történeti megjegyzés: Ezt a rendszert nem fejezték be; a GNU most az X-windows használatát tervezi.] Miért kell megírnom a GNU-t? Az aranyszabály szerint, ha én kedvelek egy programot, akkor azt másokkal is meg kell osztanom. A szoftver-kereskedők egymás ellen akarják fordítani a felhasználókat, majd uralkodni akarnak fölöttük. El akarják érni, hogy a felhasználók beleegyezzenek: nem osztják meg a programokat másokkal. Visszautasítom, hogy a többiek- kel való szolidaritást így felrúgjam. Nem tudok tiszta lelkiisme- rettel aláírni egy titoktartási vagy szoftver forgalmazási szerző- dést. Az AI laborban töltött évek alatt ellenálltam az ilyen ten- denciáknak és más barátságtalan lépéseknek, de végül túl messzire mentek: nem maradhattam egy olyan intézményben, ahol ilyen dolgokat követtek el az én nevemben, az akaratom ellenére. Azért, hogy a számítógépeket minden szégyenkezés nélkül tovább használhassam, elhatároztam, hogy összegyűjtök egy olyan szabad szoftvercsomagot, amely lehetővé teszi számomra, hogy a nem szabad szoftver nélkül is boldoguljak. Elmentem hát az AI laboratóriumtól, hogy az MIT ne tudja megakadályozni, hogy a GNU-t közreadhassam. Miért lesz a GNU Unix-kompatibilis? A Unix nem a kedvenc rendszerem, de nem is túl rossz. A Unix alapvonásai jónak tűnnek, és úgy gondolom, hogy ezek elrontása nélkül megszüntethetem a hiányosságokat. És egy Unix-kompatibilis rendszert mások is könnyen elfogadnának. Hogyan lesz a GNU elérhető? A GNU nem public domain. Bárki módosíthatja és terjesztheti a GNU-t, de SENKI SEM KORLÁTOZHATJA A TOVÁBBTERJESZTÉST. Azaz: szerzői joggal védett módosítások nem készülhetnek. Biztos akarok lenni abban, hogy a GNU összes verziója ingyenes marad. Miért akar sok programozó segíteni? Sok programozót találtam, akit "lázba hozott" a GNU, és segíteni akar. Sok programozó nem örül a rendszerprogramok elüzletiesedésé- nek. Ez lehetővé teszi, hogy több pénzt keressenek, de azt is megkí- vánja, hogy a más programozókat riválisnak és ne kollégának tekint- senek. A programozók közötti alapvető baráti ténykedés a programok kölcsönös megosztása; a jelenlegi piaci szerződések rendszerint meg- tiltják a programozóknak, hogy másokat barátnak tekintsenek. Aki szoftvert vesz, annak választania kell a barátság és törvény betar- tása között. Természetesen sokan úgy döntenek, hogy a barátság fon- tosabb. De azok, akik hisznek a törvényben, kellemetlen helyzetbe kerülnek, bármit is választanak. Cinikussá válnak, és azt gondolják, hogy a programozás csupán a pénzkeresés egyik módja. Ha inkább a GNU-n dolgozunk és ezt használjuk szerzői joggal vé- dett programok helyett, barátiak lehetünk mindenkivel, és a törvényt is tiszteletben tartjuk. Továbbá, a GNU példaként szolgál és inspi- rál, jelkép lesz, amely arra ösztökél, hogy újra egyek legyünk és megosszuk egymással, amink van. Ez a harmónia érzetét adja, ami lehetetlen, ha nem szabad szoftvert használunk. A programozók mintegy felének, akikkel időnként beszélgetek, ez a boldogság fon- tos, és pénzzel nem helyettesíthető. Hogyan csatlakozhatsz? A számítógépgyártóktól számítógépeket és pénzadományokat kérek. Egyénektől programokat és munkát. Aki gépeket ad, számíthat rá, hogy a GNU hamar futni fog rajtuk. A számítógépeknek teljesnek, azonnal használhatónak kell lenniük, fontos az otthoni használhatóság, mindenféle különleges energia- ellátó- és hűtőrendszer nélkül. Rengeteg programozót találtam, aki lelkesen bekapcsolódott a GNU részmunkaidős fejlesztésébe. A legtöbb project-hez hasonlóan az elosztott munka nehezen koordinálható; a külön-külön írt részek összeállítva várhatóan nem működnek. De abban a speciális esetben, amikor a Unix lecseréléséről van szó, ez a probléma nem jelentkezik. Egy teljes Unix rendszer programok százaiból áll, és mindegyikük külön van dokumentálva. A Unix-kompatibilitás rögzíti a legtöbb interface specifikációját. Ha minden közreműködő megírja egy-egy Unix utility kompatibilis helyettesítőjét, és hibátlan működésre bírja az eredeti Unix rendszeren, akkor ezek a utility-k helyesen fognak együttműködni, ha összerakják őket. Még ha Murphy okoz is majd néhány váratlan problémát, ezen részek összeillesztése megvaló- sítható feladat. (A kernel persze szorosabb együttműködést kíván, és egy kicsi, jól összetartó csapat fejleszti majd.) Ha kapok pénzadományokat, tudok majd teljes vagy rész-időben al- kalmazni néhány embert. A fizetés nem lesz magas a programozói át- laghoz képest, de én olyan embereket keresek, akiknek a közösségi szellem is van annyira fontos, mint a pénzkeresés. Ezt megoldásnak tekintem arra, hogy elszánt emberek teljes energiájukat a GNU-ba fektessék, és ne kelljen a megélhetésről más módon gondoskodniuk. Miért lesz ez minden felhasználónak jó? Ha a GNU elkészül, mindenki ugyanúgy kaphat majd jó rendszer- szoftvert, mint levegőt. Ez sokkal többet jelent annál, mint hogy mindenki megtakarítja egy Unix-engedély árát. Ez azt jelenti, hogy a sok pazarló rendszer- programozási erőfeszítés, mellyel hasonló, de független megoldások készültek, elkerülhető lesz. Ezek az erőfeszítések a programozási módszerek fejlesztésére szolgálnak majd. A rendszer összes erőforrásai mindenki számára elérhetők lesz- nek. Ennek eredményeképpen, ha a felhasználónak változtatásokra van szüksége, azt mindig szabadon megteheti saját maga, vagy megfizethet más "ráérő" programozót vagy céget, hogy elvégezze neki azokat. A felhasználók nem lesznek kitéve az erőforrásokat birtokló és mono- polhelyzetben lévő programozó vagy cég kényének-kedvének. Az iskolák egy sokkal inkább nevelő hatású környezetet biztosí- tanak majd, arra bátorítva a diákokat, hogy tanulmányozzák és fej- lesszék a rendszerprogramokat. A Harvard egyetem számítógép-központjában az az eljárás terjedt el, hogy olyan programot nem lehetett installálni, amelynek a forrá- sai nem voltak nyilvánosan hozzáférhetők. Meg is tagadták bizonyos szoftverek installálását. Ez nagy benyomást tett rám. Végül az a probléma, hogy ki birtokolja a rendszerszoftvert, és hogy ki mire van illetve mire nincs feljogosítva, megszűnik. Azok a szerződések, amelyek alapján az emberek fizetnek a prog- ramhasználatért, beleértve a másolatok engedélyezését, hatalmas költségeket rónak a társadalomra. Kényelmetlen eljárásokra van szük- ség ahhoz, hogy megállapítható legyen, miért és mennyit kell az egyénnek fizetnie. És csak egy rendőrállam képes arra, hogy minden- kit engedelmességre kényszerítsen. Gondoljunk egy űrállomásra, ahol a levegőt úgy kell drágán előállítani. Ha minden lélegző literre fi- zetne, az elfogadható lenne, de az, hogy egy mérőórás gázmaszkot kelljen éjjel-nappal viselni, már nem elviselhető, még akkor sem, ha mindenki meg tudja fizetni a levegőt. Az aztán végképp felháborító lenne, ha TV kamerák lesnék mindenhol, hogy leveszed-e a mérőórás maszkot. Sokkal jobb, ha a levegőgyárat fejadóból fizetik, és eldob- ják a maszkokat. Hasonlóképpen, egy programozó számára természetes és hasznos egy program vagy egy programrészlet lemásolása. Ennek ingyenesnek kellene lennie. Néhány könnyen kivédhető kifogás a GNU céljait illetően: "Senki sem használja majd ha ingyenes, mert ez azt jelenti, hogy nem kaphat vevőszolgálati támogatást." "Pénzt kell kérned a programért, hogy biztosítani tudd a vevő- szolgálati tanácsadást." Ha az emberek inkább fizetnének a GNU-ért vevőszolgálattal, ahelyett, hogy ingyen megkapnák enélkül, akkor egy olyan cég, amely csak szolgáltatást nyújtana az ingyen GNU mellé, nyereséges lenne. Meg kell különböztetnünk a támogatás két formáját, a valódi programozói munkát, és a puszta "kézenfogást". Az előbbiben nem ha- gyatkozhatunk a szoftver eladójára. Ha a problémád nem jelentkezik sok felhasználónál is, a kereskedő el fog küldeni a pokolba. Ha a cégednek szüksége van megbízható támogatásra, ennek az a módja, hogy meglegyen az összes forrásprogramod és eszközöd. Ebben az esetben felvehetsz valakit, hogy oldja meg a problémát, így nincs szükséged arra, hogy bárki is megkönyörüljön rajtad. A Unix ára a forráskódokkal együtt ezt a legtöbb vállalkozás számára nem teszi lehetővé. A GNU-val ez egyszerű lesz. Persze meglehet, hogy valaki éppen nem talál megfelelő személyt, de ez már nem írható a terjesz- tés módjának rovására. A GNU nem oldja meg a világ összes baját, csupán néhányukat. A felhasználók másik csoportja nem tud semmit a számítógépekről, és segítő kezekre van szüksége, hogy olyan dolgokat oldjanak meg, amit maga is könnyen elintézhetne, csak nem tudja, hogyan. Ilyen szolgáltatásokat olyan cégek biztosíthatnák, amelyek csak a "kézenfogást" és egyedi módosításokat ajánlanak. Ha igaz az, hogy a felhasználó inkább olyan termékre költi a pénzét, amihez szolgál- tatás is jár, akkor olyan szolgáltatásra is költi majd, ahol a ter- mék ingyenes. A szolgáltatók azután árban és minőségben versenyezné- nek, és a felhasználó nem lenne egyetlen céghez kötve. Eközben a kö- zülünk valók, akiknek nincs szükségük a szolgáltatásra, ingyen hasz- nálhatnák a programot. "Sokakat nem érhetsz el reklám nélkül, és hogy ezt kifizethesd, pénzt kell kérned a programért." "Ingyen programokat ésszerűtlen reklámozni." A reklámnak sok nagyon olcsó vagy ingyenes formája van. Ezek felhasználhatók arra, hogy a GNU-ra vonatkozó információt terjesszük. Persze az is igaz, hogy reklámmal több PC használót érhetünk el. De ha ez valóban így van, akkor egy olyan vállalkozás- nak, amely azt a szolgáltatást ajánlja, hogy a GNU-t lemásolja és elküldi egy bizonyos összegért, sikeresnek kell lennie annyira, hogy a reklámot és többi hasonló költséget kifizesse. Így csak azon felhasználók fizetnének, akik részesülnek is a reklám előnyeiből. Másrészről, ha sok ember megkapja a barátaitól a GNU-t, és a fent említett cégek nem sikeresek, ez azt mutatja, hogy a hirdetés nem volt igazán szükséges ahhoz, hogy a GNU terjedjen. Miért van az, hogy a szabad piac szószólói nem akarják, hogy ezt a szabad piac dönthesse el? "A cégemnek egy bejegyzett operációs rendszerre van szüksége, hogy az élvonalba kerüljön." A GNU kiemeli az operációs rendszereket a verseny birodalmából. Nem kerülhetsz a többiek elé ezen keresztül, de de versenytársaid sem lesznek képesek eléd kerülni. Más téren fogtok versenyezni, és kölcsönösen jól jártok majd. Ha a te vállalkozásod operációs rend- szereket forgalmaz, nem fogod szeretni a GNU-t, de ez a te bajod. Ha mással foglalkozol, a GNU megtakarítja neked azt, hogy költséges operációs rendszer beszerzésére kényszerülj. Szeretném elérni, hogy a GNU fejlesztését gyártók és felhaszná- lók ajándékokkal segítsék, és így mindenkinek a költségei csökkenj- enek. "Vajon a programozók nem érdemelnek-e kreativitásukért jutal- mat?" Ha valami jutalmat érdemel, az a közjóhoz való hozzájárulás. A kreativitás lehet ilyen hozzájárulás, de csak akkor, ha az eredmé- nyeket a társadalom ingyen használhatja. Ha a programozók jutalmat érdemelnek új programok létrehozásáért, akkor hasonló okokból meg kell büntetni őket, ha korlátozzák ezen programok használatát. "Ne kérjen-e a programozó kreativitásáért díjazást?" Semmi rossz nincs abban, hogy azt akarjuk, hogy a munkáért fi- zessenek, vagy abban, hogy az egyén a maximális jövedelemre törek- szik, addig, amíg ez nem kártékony eszközökkel történik. De a mai eszközök kártékonyak. Pénzt kicsikarni a program felhasználóitól azáltal, hogy korlá- tozzuk a program használatát, kártékony, mert a korlátozások csök- kentik a program felhasználásainak számát és módjait. Ez pedig csökkenti azt az értéket, amit az emberiség a program által kaphat. Ha a korlátozás szándékos, akkor következmények szándékosan okozott károk. A jó polgár azért nem használ kártékony eszközöket annak érdekében, hogy gazdagabb legyen, mert ha mindenki így tenne, akkor mindany- nyian szegényebbek lennénk a kölcsönös károkozás miatt. Ez a Kant-i etika, vagy Aranyszabály. Mivel nem szeretem annak a következménye- it, hogy mindenki információt rejteget, azt kell hogy mondjam, hogy ez rossz akkor is, ha egyvalaki teszi. A vágy, hogy valaki jutalmat kapjon kreativitásáért, nem ok arra, hogy a világot ennek a kreati- vitásnak akár csak kis részétől is megfossza. "Nem fognak-e a programozók éhezni?" Azt válaszolhatnám, hogy senkinek sem kell programozónak lennie. Sokunk nem tud úgy pénzt keresni, hogy az utcán állva gri- maszokat vág. De nem is vagyunk rákényszerítve, hogy ezt tegyük, és éhezzünk. Mi valami mást teszünk. Ez azonban rossz válasz, mert elfogadja a kérdésben rejlő fel- tételezést, miszerint szerzői jog nélkül a programozó egy fillért sem fognak kapni. Minden vagy semmi, ez a két lehetőség. Annak a valódi oka, hogy a programozók nem fognak éhezni, az az, hogy meg lehet fizetni őket a programozás okán, de nem ennyire, mint most. A másolás korlátozása nem az üzlet egyedüli alapja. Ma ez a legelterjedtebb, mert ez hozza a legtöbb pénzt. Ha ezt megtiltanák, vagy a vevők megtagadnák, a szoftver-üzlet más forrásokra alapozód- na, olyanokra, amelyeket ma még kevésbé használnak. Egy vállalkozás megszervezésének mindig rengeteg módja van. A programozás az új alapokon valószínűleg nem lesz annyira jól jövedelmező, mint ma. De ez nem érv a változtatás ellen. Azt nem tartja senki igazságtalannak, hogy a bolti eladók milyen keveset keresnek. Ha a programozók is ugyanennyit keresnének, az sem volna igazságtalanság. (Igazából még mindig jóval többet keresnének.) "Vajon az embernek nincs joga arra, hogy befolyásolja, mire használják a kreativitását?" A "saját gondolatok feletti hatalom" valójában hatalmat ad más emberek élete fölött, és ezt sokan arra használják fel, hogy mások életét megnehezítsék. Akik a szerzői jog kérdéseit alaposan tanulmányozták (mint pél- dául a jogászok), azok azt állítják, hogy a szellemi tulajdonra vo- natkozó eredendő jog nem létezik. Azok a feltételezett szerzői tu- lajdonjogok, amelyeket a kormány elismer, bizonyos célok érdekében születtek, külön törvények meghozatalával. A szabadalmak például azért jöttek létre, hogy az újítókat arra ösztönözzék, hogy újításaikról a részleteket is elárulják. Ennek célja a társadalom támogatása volt, nem pedig az újítóké. Abban az időben a szabadalom 17-éves élete rövid volt a technológiai fejlő- dés sebességéhez képest. Mivel a szabadalom egy a gyártók közötti ügy, akiknek a licenc-szerződés költsége és az ezzel kapcsolatos erőfeszítés sokkal kisebb, mint amit a termelés beindítására fordí- tanak, a szabadalmak nem ártanak túl sokat. Általában egyáltalán nem gátolják a szabadalmaztatott termékek felhasználóit. A "copyright" gondolata nem létezett a régi időkben, amikor a tudományos művek szerzői gyakran vettek át hosszú részleteket más szerzők műveiből. Ez a gyakorlat hasznos volt. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy sok szerző műve akárcsak részben is fennmaradjon. A "copyright" rendszer kifejezetten azért jött létre, hogy a "szer- zőség" intézményét támogassa. Abban a közegben, amire kitalálták - könyvekre, amelyeket gazdaságosan csak nyomdában lehetett másolni - nem tett nagy kárt, és nem akadályozta az egyént a könyvek elolva- sásában. Az összes szellemi tulajdonjog csak engedély, amit a társadalom adott, mert helyesen vagy helytelenül azt gondolta, hogy az egész társadalom jól jár majd, ha ezeket az engedélyeket átadja. De bár- mely gyakorlati esetben meg kell kérdeznünk, jól járunk-e azzal, hogy átadunk egy ilyen engedélyt. Milyen egyéni tevékenységet enge- délyezünk ezáltal? A programok esete nem hasonlítható a száz év előtti könyveké- hez. Az a tény, hogy a programok másolása a legkönnyebben egyik számítógépről a szomszéd számítógépre történik, azután az, hogy a program forrás- és tárgykódja különböző, továbbá az, hogy a progra- mot inkább használják és nem olvassák vagy élvezik, olyan helyzetet eredményez, hogy aki a szerzői jognak érvényt szerez, árt a társa- dalomnak, mind anyagilag, mind pedig szellemileg; ezt pedig az egyénnek nem lenne szabad megtennie, tekintet nélkül arra, hogy a törvény megengedi-e neki vagy sem. "A verseny segít abban, hogy a dolgok jobban működjenek." A verseny egy mintája a futás: azzal, hogy megjutalmazzuk a győztest, arra bátorítunk mindenkit, hogy gyorsabban fusson. Ha a kapitalizmus valóban így működik, jó; de védelmezői, akik fel- teszik, hogy mindig így működik, tévednek. Ha a futók megfeledkez- nek a díjról, és csak a győzelemre törekszenek, mindegy, hogy mi- lyen áron, más stratégiákat találhatnak majd, például rátámadnak a többi futóra. Ha a futók ökölharcba kezdenek, mindannyian későn ér- nek célba. A jogvédett és titkos programok az ökölharcot folytató futók morális megfelelői. Szomorú ezt mondani, de úgy tűnik, hogy az egyetlen döntőbíró nem ellenzi a harcot: csupán szabályozza ezt ("minden tíz méteren legfeljebb egy ütés"). Valójában ki kellene állítania, és meg kellene büntetnie őket, már csak azért is, hogy egyáltalán harcolni próbálnak. "Nem fog mindenki felhagyni a programozással anyagi ösztönzés nélkül?" Valójában sok ember egyáltalán nem anyagi okokból programozik. A programozásnak ellenállhatatlan varázsa van néhány ember számára, általában azok számára, akik ebben a legjobbak. Nincs hiány profi zenészekben sem, akik annak ellenére ezt művelik, hogy reményük sincs ebből megélni. De annak ellenére, hogy ez egy gyakori kérdés, rosszul van fel- téve. Az, hogy fizetnek a programozóknak, nem fog megszűnni, csu- pán kevesebbet kapnak majd. A helyes kérdés tehát az, hogy fognak-e a programozók kevesebb pénzért programozni? Tapasztalataim azt mut- atják, hogy fognak. Az elmúlt tíz évben a világ legjobb programozói közül sokan az AI laborban dolgoztak, kevesebb pénzért, mint amit bárhol máshol megkereshettek volna. Sokféle, nem anyagi elismerést kaptak: pél- dául hírnevet és megbecsülést. És a kreativitás amúgy is boldogít, ez önmaga jutalma. Azután a legtöbbjük elment, amikor kapott egy lehetőséget, hogy ugyanilyen érdekes munkát végezzen egy csomó pénzért. A tények azt mutatják, hogy az emberek más okokból programoz- nak, mint pusztán a meggazdagodásért; de ha van arra lehetőség, hogy sok pénzt is keressenek, jönnek és követelik a magas fizetést. A rosszul fizető cégek nem szerepelnek jól a versenyben a jól fiz- etők mellett, de sikeresebbek lesznek, ha a jól fizetőket száműzik. "Nagy szükségünk van a programozókra. Ha azt követelik, hogy ne segítsünk szomszédainkon, engednünk kell nekik. Sohasem lehetsz annyira reménytelen helyzetben, hogy egy ilyen kérést teljesítened kelljen. Emlékezz rá: "milliókat a védelemre, de egy fillért se hadisarcra!" "A programozóknak meg kell élni valahogy." Rövid távon ez igaz. De rengeteg módja van annak, hogy a prog- ramozók megéljenek anélkül, hogy a program használatának jogát ad- nák el. Most ez a mód a szokásos, mert a legtöbb pénzt hozza a programozónak és az üzletembernek, és nem azért, mert ez a megélhe- tés egyetlen útja. Könnyen lehet más módokat találni, ha tényleg akarjuk. Íme néhány példa. Az új számítógépet bevezető gyártó fizetni fog azért, hogy az operációs rendszert az új hardverre átvigyék. Az oktató, segítségnyújtó és karbantartó cégek szintén alkal- mazhatnak programozókat. Az új ötletekkel előálló emberek terjeszthetnék programjukat mint "freeware"-t, adományokat kérve az elégedett felhasználóktól, vagy pedig szakértői tanácsadást kínálhatnának. Találkoztam már olyanokkal, akik sikeresen dolgoznak így. Hasonló igényű felhasználók csoportokat alakíthatnának, tagdí- jat szedhetnének, és szerződést köthetnének programozó cégekkel, akik olyan programokat írnának, amit a csoport tagjai használni szeretnének. Mindenfajta fejlesztés megalapozható lenne egy szoftver-adó be- vezetésével. Tegyük fel, hogy mindenkinek, aki számítógépet vásárol, az ár egy adott x százalékát szoftver-adóként be kell fizetnie. A kor- mányzat ezt egy ügynökségnek adná át, mint például az NSF-nek (National Science Foundation), amely azt szoftver-fejlesztésre köl- tené. De ha a felhasználó pénzt adományozna szoftver-fejlesztésre, akkor adókedvezményt kapna. Így azt a project-et támogathatja, amelyet ő választ, hogy a majdani eredményeket használni tudja. Az adókedvezmény megfelelő mennyiségű adomány esetén a az illető tel- jes szoftver adójára kiterjedhetne. Az adó mértékét az adófizetők szavazata dönthetné el, a szava- zatok súlyát a fizetett adó mennyisége adná. Következmények: - A számítógép-használó közösség eltartja a szoftver fejlesztést. - Ez a közösség dönti el, mekkora támogatás kell. - Azok, akik bele akarnak szólni abba, hogy melyik project-re költsék pénzüket, ezt szabadon megtehetik. Hosszú távon a programok ingyenes volta egy lépés lenne a bőség világa felé, ahol senkinek sem kell majd túl keményen dolgoznia a megélhetéséért. Az emberek annak szentelhetik magukat, ami örömöt okoz, mint például a programozás, miután a szükséges heti tíz órás feladatokat, mint a törvényhozás, családsegítés, robotjavítás és aszteroida-kutatás, elvégezték. Nem lesz majd szükség arra, hogy a megélhetéshez programozni kelljen. Már most is nagyban csökkentettük az összes munka mennyiségét, amit a társadalomnak el kell végeznie az adott produktivitás mel- lett, de ezeknek csupán kis része vált a dolgozók számára pihenés- sé, mert a produktív tevékenység megszervezéséhez sok improduktív tevékenység szükséges. Ennek fő oka a bürokrácia és a konkurensek- kel folytatott verseny. A szabad szoftver nagyban csökkenteni fogja az ilyen haszontalan tevékenységeket a programozásban. Be kell ve- zetnünk azért, hogy a technika eredményeinek felhasználásával a termelékenység nőjön, és kevesebbet kelljen dolgoznunk. Copyright (C) 1985 Richard M. Stallman Bárki jogosult arra, hogy ezt a dokumentumot a kapott formában tet- szőleges médiumon terjessze, vagy baráti alapon másolatokat készít- sen róla, feltéve, hogy ez a copyright és engedélyező megjegyzés megmarad, és a terjesztő lehetővé teszi a további terjesztést ezen megjegyzés értelmében. Módosított verziókat nem szabad készíteni. - = - Ferdítette: Pulus. Köszönet Titonak a ferdítés ellenőrzésért. A fordítást átdolgozta: Kollár István. Megjegyzés: Az 1992-es GPL (Gnu Public License) szerint a fordítások készítése nem számít módosításnak.