Csütörtök van, fizetésnap, emiatt ma jó kedvem van. Azt hiszem szóba fogok állni a telefonálókkal. Helyére is rakom a kagylót. Szinte azonnal csörög.
- Már órák óta próbálom elérni! - sikoltozik a másik végen egy hang.
- Neeem, nem lehet órák óta - mondom, miközben egy pillantást veszek a Szárnyas Fejvadász borítójára, maximum 114 perc lehetett. Tudja épp a főnökkel beszélgettem, hogy maguknak, felhasználóknak beszerezhessek egy pár új programot!
Nyelés, sóhajtás, nyelés...
- Ó, bocsánat.
- Semmi gond, értem én - bár azért megjegyzem magamban, hogy a napokban nem ártana a tag jelszavát lecserélni valami furfangosra.
- Szóval, azt szeretném tudni, hogy hogyan kell egy file-t átnevezni?
Medve anyám! Na várjunk csak, ma van fizu nem? Ma jó kedvem van.
- Persze! Csak annyit kell beírnia, hogy 'rm' és a file neve!
- Á, köszönöm!
- Semmi gond. (Most már teljesen jó a kedvem. Igazán meg kéne már csinálnom azt a scriptet, ami lehetetlenné teszi a mentést. Már régóta tervezem!)
A telefon megint csörög.
- Halló?
- Üdvözlet! - mondom neki.
- Az operátorral beszélek?
- Naná! - mondom, édesen mint egy málnatorta, amiben csörgőkígyók fészkelnek.
- Megkaphatnám a nyomtatásaimat, kérem? Nagyon sürgős lenne, és már öt perce elküldtem.
- Loginneve?
Megmondja, amit le is írok, hátha jó lesz még valamikor.
- Semmi gond! - mondom neki, és már megyek is a printerhez.
Hát ott valami IRRRRRRDATLAN nagy kupac papír van, de azért 90 százalék, hogy az övé van felül. Magamhoz veszzem, a többit kidobom, erre meg öntök egy kis szennyezett tisztító alkoholt, néhányszor rácsapkodom a printer ajtaját, no meg egy párszor át is megyek rajta a szalagszállító kocsival.
Gyönyörű.
- Itt a printelése - mondom neki - Bocs, hogy késtem, de volt egy kis printer problémánk!
Ránéz, majd összepiszkítja magát.
- Kinyomtathatnám még egyszer? - kérdi aggódva.
- Persze, persze, de nem ígérhetek semmit, ma valahogy piszkoskodik a printer.
- Hát, nem is tudom. Talán akkor a lézer? Az működik?
- Persze, de az meg pénzbe kerül! - Mondom, miközben mindenféle pofákat vágok.
- Nem érdekes! Fizetem, DE SÜRGŐS!
Visszavonszolom magam a printerekhez, majd behelyezem azt a festékkazettát amit különleges alkalmakra tartogatunk. Azt, amelyik azokat az aranyos kis fekete vonalakat húzogatja keresztbe a lapon, meg olyan halványra csinálja a nyomtatás egyik felét. Elég sokáig tartott, mire ilyen pipecre meg tudtam csinálni. A printelés pillanatokon belül átrohan a nyomtatón, magamhoz ragadom és már rohanok is. Ezt ugyebár nem akarom kihagyni...
- D-D-d-d-d-de hát mi történt már megint? - gagyogja a képembe.
Még jó, hogy leírtam a loginnevét! Igazán; mintha kezdene kifejlődni bennem egy kis érzék a kínzásokhoz...
- Tulajdonképpen semmi. Igaz egy kicsit furán néz ki, de hát ez a kazetta már negyvenhét-ezer lapot szolgált ki, és már tizenhétszer volt újratöltve. Bár némelyik kazettához képest ez maga a gyönyör.
A fickó kiborul és elkezd nyüszögni.
- Na, ne sírjon már! Van magánál egy diszk, amin a munkája van?
Odaad nekem egy doboz lemezt; visszamegyek a gépterembe, gyorsan lemágnesezem, majd visszajövök.
- Bocs, most jutott eszembe, hogy a gépünk is kifeküdt. Át kell vinnie az egyetem másik gépéhez. Nekik van tutti friss kazettájuk, majd szépen kinyomtatják.
- Nagyszerű! Köszönöm!
- Nincs mit. Ja, és az odaúton tartsa a feje fölé a lemezeket. Ma valahogy nagyon erős a Föld mágnesessége!
- Huh?
- Ne vitatkozzon, csak csinálja!
Aztán csak figyelem, ahogy elhúzza magát, kezeit a feje fölé emelve. A mindenségit, hogy néha én mennyire utálom magam...