A CCITT egy digitális interfész ajánlást adott ki 1976-ban, az X.21-et. Ez az ajánlás a felhasználói számítógép, (DTE), és a hálózathoz kapcsolódó készülék, (DCE) közötti hívásokat, valamint az azok kiadásához és törléséhez szükséges jelcseréket rögzíti.

Az X.21 által definiált 8 vezeték irányát elnevezését és jelentését az 51. ábra tartalmazza.

Az alkalmazott csatlakozó 15 pontos, de nincs mindegyik kihasználva. A DTE a T és C vonalakat használja az adat- és vezérlõinformációk cseréjére. (A C vonal a telefonok on-hook/off hook (kagyló helyén / felvéve) jelével analóg.) A DCE az R és az I vonalakat használja az adatok, ill. a vezérlõadatok számára. Az S vonalon a DCE olyan idõzítési információkat tartalmazó bitfolyamot küld a DCE-nek, amelybõl az egyes bitintervallumok kezdete és vége megállapítható. A szolgáltató választásától függõen létezhet egy B vonal is, amely bitek 8-bites keretekké való összefogására használható. Ha ez az opció él, akkor a DTE-nek és a DCE-nek minden karaktert egy kerethatáron kell kezdenie.

Ha az opció nem él, akkor a DTE-nek és a DCE-nek is minden vezérlõszekvenciát legalább két SYN-karakterrel kell kezdenie, azért, hogy a másik fél felismerhesse a kerethatárokat. A tény azonban az, hogy a vezérlõszekvenciák elõtt akkor is el kell küldeni a két SYN-t, ha érvényben van a bájt-idõzítési opció, ugyanis csak így tartható fenn a kompatibilitás azokkal a hálózatokkal, amelyekben nem létezik ez az opció. Bár az X.21 hosszú és bonyolult dokumentumokra hivatkozik, de a következõ egyszerû példa elég jól illusztrálja fõ jellemzõit. Ebben a példában bemutatjuk, hogy egy DTE hogyan kapcsolódik egy távoli DCE-hez, és hogyan bontja le a kapcsolatot, amikor befejezte, hasonlóan egy közönséges telefonbeszélgetéshez.

Amikor a vonal tétlen (azaz nincs rajta hívás), akkor mind a négy vonal 1-be van állítva. A C és I vonalakra való hivatkozásnál (a CCITT szerint) a logikai egyet Off-nak, a nullát On-nak hívjuk. Ha a DTE hívást kíván feladni, akkor T-t 0-ba és C-t On-ba helyezi, ami megfelel annak, mint amikor egy személy felveszi a kagylót, hogy felhívjon valakit.

Amikor a DCE a hívásfogadásra kész, akkor ASCII “+” karaktereket kezd el küldeni az R vonalon, jelezve ezzel a DTE-nek, hogy elkezdheti a "tárcsázást". A DTE számok "tárcsázását" a távoli DTE címének bitenkénti elküldésével végzi. A címet ASCII karakterek sorozataként bitenként a T vonalon küldi el. Ezután a DCE ún. hívás-folyamatban jeleket (call progress signals) küld a DTE-nek, hogy informálja a hívás eredményérõl. A hívásfolyamatban a jeleket a CCITT X.96 ajánlása definiálja. Kétjegyû számokból állnak, amelyek közül az elsõ az eredmény általános osztályát, míg a második a részleteket adja meg. Az általános osztályok a következõk :  

• a hívás érvényre jutott, próbáld újra (pl. a szám foglalt),
• a hívás nem sikerült és valószínûleg a következõ alkalommal sem fog sikerülni (pl. a hozzáférés gátolt, a távoli DTE nem mûködik, a DTE-k inkompatibilisek),
• rövid idejû hálózati torlódás,
• hosszú idejû hálózati torlódás.

Ha a hívás sikerült, akkor a DCE On-ba állítja az I-t, ezzel jelzi, hogy elkezdõdhet az adatátvitel.

Ezen a ponton kialakult már a duplex összeköttetés, és mindkét oldal szabadon küldhet. C vonalának Off-ba állításával bármelyik DTE kezdeményezheti a kapcsolatbontást. Miután ezt megtette több adatot már maga nem küldhet, de venni még vehet mindaddig, amíg a túloldali DTE küld neki. A 7. ütemben a kezdeményezõ DTE köszön el elõször. Helyi DCE-je ezt I vonalának Off-ba állításával nyugtázza. Amikor a távoli DTE szintén Off-ba állítja a C vonalát, akkor a kezdeményezõ oldal DCE-je az R vonalat 1-be teszi. Végül a DTE nyugtázásként T- 1-be helyezi, majd az interfész új hívásra várakozva tétlen állapotba kerül.

Bejövõ híváskor a kimenõ hívással analóg eljárás zajlik. Ha egyszerre fordulna elõ egy kimenõ és egy bemenõ hívás, akkor a bemenõ hívás törlõdik, és csak a kimenõ hívás jut érvényre. A jelenséget egyébként hívásütközésnek (call collision) nevezik. A CCITT ezt a döntést azért hozta, mert az ütközés idõpontjában lehetnek már olyan DTE-k, amelyek addigra már kiosztották (allokálták) az erõforrásokat a kimenõ hívás számára, így azok újrakiosztásához már túl késõ van.

Ábrajegyzék

Bevezetés

1.fejezet: A hálózatok célja, alkalmazása, alapfogalmak

2. fejezet: Általános elméleti alapok, Vonalak megosztása, Vezeték nélküli átviteli közeg, Analóg átvitel, Digitális átvitel, Párhuzamos és soros adatátvitel, Aszinkron soros adatátvitel, Terminálkezelés, ISDN-integrált szolgáltatású digitális hálózat, Beágyazott rendszerek kommunikációja, Soros kommunikáció, Ellenõrzõ kérdések és válaszok

3.fejezet: Közeg-hozzáférési módszerek

4.fejezet: Adatkapcsolati protokollok

5.fejezet: Hálózati réteg

6.fejezet: A felsõbb rétegek

7.fejezet: Lokális hálózatok

8.fejezet: A TCP/IP protokoll és az Internet

9. fejezet: Szótár

Irodalomjegyzék

Tárgymutató