11. Ismertesse az egybites csúszóablakos protokollt !
12. Ismertesse a visszalépés n-el technikájú protokollt !
13. Ismertesse a szelektív ismétlõ protokollt !
14. Mutassa be a CCITT V.41 ajánlást !
15. Mutassa be az IBM BISYNC protokollt ! Hogyan épül fel egy BYSINC üzenet ?
16. Hogyan történik egy BYSINC üzenetváltás ?
17. Mutassa be a HDLC protokollt ! Milyen állomáselrendezések lehetségesek ?
18. Hogyan épül fel és milyen részekbõl áll egy HDLC keret?
19. Milyen kerettípusokat használ a HDLC protokoll ?
20. Milyen mûködési módjai vannak a HDLC protokollnak ?

Ez a legegyszerûbb ilyen jellegû protokoll. Hasonló a megáll-és-vár protokollhoz, de az átvitel mindkét irányban folyik, és az ellenirányú csomag hordozza az elõzõleg küldött nyugtáját. Legyen két állomás, A és B! Jelölések: küld, vesz, pl Avesz=A vesz. A keret jelölése: (sorszám, nyugta, az A vagy B által küldött adatcsomag jelölése). Mivel mindig csak akkor lehet új keretet küldeni, ha nyugtázva van az elõzõ, a sorszám és nyugta értéke csak 0 vagy 1 lehet.

A kezdi az adást, küldi B-nek a keretet: (itt az 1 nyugta csak azért van, hogy B “azt higgye” hogy az elõzõ küldése sikeres volt) Aküld(0,1,A0).

B veszi, és a nyugtát a saját keretével visszaküldi: Bvesz(0,1,A0), Bküld(0,0,B0)

A veszi B elsõ keretét és küldött kerete nyugtáját, és küldi az újabb keretet: Avesz(0,0,B0), Aküld(1,1,A1). A következõ ábrán összefoglalva:

A protokoll nagyon jól mûködik: Ha például A nem kapja meg pl. az A0-ra nyugtáját, azaz B (0,1,B0)-át küld, akkor ismét elküldi B-nek a (0,1,A0) keretet (mivel A nyugtázhatja a B0 keretet. Akár többször is küldheti (próbálkozhat), miközben B sorban adja a saját kereteit. A protokollt semmilyen elveszett keret, vagy a lejárt idõzítés miatt újraküldött keret nem készteti arra, hogy kettõzött keretet adjon tovább a hálózati rétegnek, vagy egy keretet kihagyjon. Azonban keretkettõzõdés lép fel, ha A és B egyszerre kezd adni. Ugyanis ehhez induláskor 1-es nyugtával kell elküldenie a saját keretét:

Aküld(0,1,A0) Bküld(0,1,B0), és a vétel:

Avesz(0,1,B0) Bvesz(0,1,A0) amit el is fogadnak.

Mivel mindkét vételben 1-es nyugta van a várt 0 helyett, mindkettõ újraküldi az elõzõ keretet: Aküld(0,0,A0) Bküld(0,0,B0), amelyeket mindkettõ vesz és továbbad.

Mind az ADÓ mind a VEVÕ számára egy elemes csúszóablak elegendõ: az ADÓ az ablakba 0-át ír mikor elküld egy 0 sorszámú keretet, és amíg nem kap ezzel egyezõ nyugtát, újra küldi. Ha megjön a nyugta, akkor 1-et ír az ablakba, és várja a nyugtát. A VEVÕ csúszóablaka kezdetben 0-át tartalmaz, azaz 0 sorszámot vár. Ha ilyen keretet kap nyugtázza, és az ablakba 1-es (várt) sorszámot ír.

Ha a keretek átviteli ideje hosszú, például mûholdas átvitel esetén, akkor nem jó az a megoldás, hogy újabb keretet, csak az elõzõ nyugtázása után indítunk. A megoldás az, hogy az ADÓ nem 1 hanem k darab keretet küld el nyugtázás nélkül. Az n. keret elküldése után kezdi várni a nyugtákat és folytatni az k+1,... keretek küldését. Az ilyen esetben a csúszóablak mérete k kell hogy legyen. Ezt a megoldást csõvonal-nak (pipelining) hívják, utalva arra a szemléletes képre, hogy a keretek egy csõbe haladnak, sorban egymás után.

Mi van azonban akkor, ha egy keret a sorban megsérül? Két megközelítés ismert: az egyik a címben már megnevezett visszalépés n-el (go back n) protokoll. Ennél a módszernél a VEVÕ, a hibás keret utáni kereteket nyugtázatlanul eldobja, kényszerítve az ADÓ-t az ismétlésre. Ez a stratégia 1 méretû vételi ablaknak felel meg. Zajos vonalak esetén ez a megoldás nagymértékben csökkenti az adatátviteli sebességet a sok újraküldés miatt.

A másik, csõvonal esetén használható általános hibakezelési eljárást szelektív ismétlésnek (selective repeat) hívják, és mûködése már az elõzõek és az elnevezése alapján már kitalálható: ennél a hibás keretet követõ összes jó keret tárolásra kerül. Amikor az ADÓ felfedezi, hogy volt hibás keret (nem kap nyugtát róla), akkor csak a hibást küldi újra. Ennél a protokollnál, mind az ADÓ mind a VEVÕ fenntart ablakot, a keretsorszámoknak. Az ADÓ ablaka 0-tól sorszmax-ig növekszik. A VEVÕ ablaka rögzített méretû, a megfelelõ mûködés érdekében 1-nél nagyobb.

Az elsõ nemzetközileg elfogadott ajánlás információcsere bitszinkron eljárásra. Az adó a vevõnek rögzített hosszúságú (260, 500, vagy 980 bites) blokkokat küld. A 4 bites prefix határozza meg a blokk típusát, a fennmaradó 12 kombináció használata opcionális.

Az adó a szinkron blokk után sorban mindig A, B, és C típusú blokkot küld úgy, hogy az elõzõ blokkot tárolja. Az elküldött blokk végén megvizsgálja a másik, nyugtacsatornán vevõ által küldött választ. Helyes vétel esetén ennek a szintje nulla (ezt állítja be a vevõ). Ha a szint egy, akkor ismétlést kér a vevõ. Az adó ekkor az éppen küldött blokkot elrontja, a CRC utolsó bitjének invertálásával, és újra küldi a nem nyugtázott blokkot. A három blokktípus sorrendben való küldése biztosítja az adatvesztés elkerülését, és megakadályozza egy azonos blokk dupla vételét.

Elõnyei:

Hátrányai:

Karakterorientált szinkron eljárás, mely az ISO 1745 ajánláson alapszik. Ez is mint a többi ismert karakterorientált eljárás meglehetõs szabadsággal kezeli a vezérlõ karaktereket, így ezek az eljárások általában nem teljes mértékben kompatibilisek egymással. Széles körben használják távoli terminálok lekérdezésére valamint egyéb alkalmazásokra is. Fél-duplex vonalakhoz fejlesztették ki, és egyaránt mûködik többpontos és kétpontos típusú állomás kapcsolatok esetén is. A BISYNC üzenetformátumát az alábbi ábrán láthatjuk.

A fej(rész) mezõinek tartalma az aktuális hálózattól függ, a protokoll nem definiálja azokat, de fejlécet nem is kötelezõ használni. (például nem a fejlécben van elhelyezve az adó és a vevõ címe.) Az ETB több egymást követõ blokk esetén egy blokk lezárását jelenti. Az ETX az utolsó blokkot zárja le. Többpontos vonalon levõ állomások megcímzését nem a fejrészben lévõ cím, hanem egy külön vezérlõüzenet végzi. Minden blokk végén egy vagy két karakternyi blokkellenõrzõ sorozat (Block Check Sequence = BCS) is átvitelre kerül.

Egy blokk átvitele után az átvitel irány megfordul, és vevõ nyugtát küld az adónak: hibás vétel esetén a NAK karaktert, helyes vétel esetén felváltva kétfajta nyugtát küld vissza az ACK0 és ACK1 jelût.

Szokás még az adást kezdeményezõ és végrehajtó állomást mester-nek, míg a másik állomást, aki az üzeneteket veszi szolga-nak nevezni.

Ha egy vonalon két állomás található, és mindegyik adni szeretne a másiknak, mindkettõ ENQ karaktert küldene el a kommunikációra való felszólításra és versenyhelyzet alakul ki. A közösen használt csatorna használatának megoldására, vagyis az arbitráció-ra a módszer az, hogy az állomásokhoz különbözõ idõzítéseket (time-out) rendelnek.

Ha az A és B jelû állomás egyszerre próbál adni, az ütközés után eltérõ idõ múlva próbálja meg ismét (természetesen számítógép-terminál relációban az elõbbinek kisebb a kivárása).

Mikor a “nyerõ” állomás befejezi az üzenetét, akkor kísérelheti meg a másik a kommunikációt.

Mivel a gyakorlatban gyakran használt az olyan elrendezés, hogy több állomást kötnek egy közös vonalra, vizsgáljuk meg ezen többpontos üzemmód kialakítását.

Ilyenkor a csatorna közös használatát felügyelni kell, és ezt a vezérlõállomás végzi, amely a legtöbbször egy számítógép. Ez lekérdezéssel (polling) kérdezi a többi állomást, hogy van-e üzenetük. A lekérdezõ üzenet az ENQ karakterbõl és az állomás címébõl áll. A lekérdezéssel a kiválasztott állomás adóvá válik, és elküldi üzenetét a vezérlõállomásnak, majd az adásának befejezését az EOT karakter küldésével tudatja. Ezt a vezérlõállomás véve újabb lekérdezést indíthat el. Két állomás közötti üzenetváltás ilyen módon csak a vezérlõállomáson keresztül lehetséges, azaz a BYSINC ún. centralizált többpontos vagy más néven multidrop rendszer.

Az ISO 1745 elõírás lehetõvé teszi két alárendelt állomás egymás közötti kommunikációját is: a lekérdezéssel mesterré vált állomás (adó) egy másik alárendelt állomást választ ki, amely ezzel a kiválasztással szolgává (vevõvé) válik. Ez az ún. multi-master üzemmód.

Magas szintû bitorientált eljárás. Hasonló elveken alapuló eljárás az IBM SDLC (Synchronous Data Link Control). Az ISO kiegészítve HDLC néven fogadta el. Az adatkapcsolat szintû asszimetrikus (unbalanced) mûködési módhoz fejlesztették ki, ahol egy mesterállomás (fõállomás (primary station)) vezérli a szolgaállomásokat (mellékállomás (secondary station)).

Mikor ezt a protokollt számítógépek közötti információ cserére is alkalmazták, természetesnek tûnt, hogy bármelyik kezdeményezheti és meg is szüntetheti az adatkapcsolatot. Ilyen esetben pont-pont típusú, szimmetrikus elrendezésre van szükség. Szimmetrikus kapcsolatot úgy valósíthatunk meg, hogy a vonal mindkét végére fõállomást helyezünk el, amelyek a túloldalon lévõ mellékállomással kommunikálnak. Az ilyen módon felépített és fizikailag nem különálló fõ- és mellékállomást tartalmazó egységet kombinált állomásnak hívják.

A CCITT késõbb az X.25 szabvány részeként LAP (Link Access Procedure - kapcsolat elérési eljárás) néven majd késõbb LAPB (LAP - Balanced) néven vette át. Ez utóbbi esetben már az állomások egyenrangúsága is lehetséges. Legfontosabb elõnyök a karakteralapú eljárásokkal összehasonlítva a következõk:

A HDLC állomások sok kerettípust adnak és vesznek, amelyek alapvetõen két csoportba, a parancsok (command) és válaszok (reply) csoportjába tartozhatnak.

Az üzenetek keretekbõl épülnek fel (frame) és felépítésük a következõ:

Tétlen vonal esetén folyamatosan küldik a kerethatároló jelbõl álló sorozatokat.

A kerettípusok a következõ táblázatban keröltek összefoglalásra:

Három típusú keret van: információs, parancs és számozatlan. 3 bites keretszámmal mûködõ csúszóablakot használ, ami azt jelenti, hogy egyszerre maximum hét nyugtázatlan keret lehet a vonalon. Nyugtaként az elsõ még nem vett, (a várt keret) sorszáma kerül visszaküldésre. A P/F bitet arra használja a küldõ hogy a címzett küldjön adatot. A válaszában a P/F alacsony szintje jelzi az adatküldést, és ezt akkor állítja a küldõ magasra ha befejezte az átvitelt. Ha az átviteli közeg jellemzõi szükségessé teszik (pl. mûholdas átvitel), lehetséges a keretszám hét bitre történõ kiterjesztése is (128 hosszúságú csúszóablak).

A parancskeret típusát a 2 bites típusmezõ adja meg:

Mindhárom üzemmód 128-as csúszóablakkal is dolgozhat (kiterjesztett üzemmód), ilyenkor a vezérlõ mezõ 16 bit hosszúságú, a megnövelt ablaksorszámok miatt. Számozatlan keretek esetén ilyenkor a második nyolc bit kihasználatlan.

 4. fejezet: Ellenõrzõ kérdések és válaszok 1 - 10

Ábrajegyzék

Bevezetés

1.fejezet: A hálózatok célja, alkalmazása, alapfogalmak

2.fejezet: Fizikai átviteli jellemzõk és módszerek

3.fejezet: Közeg-hozzáférési módszerek

4.fejezet: Adatkapcsolati protokollok

5.fejezet: Hálózati réteg

6.fejezet: A felsõbb rétegek

7.fejezet: Lokális hálózatok

8.fejezet: A TCP/IP protokoll és az Internet

9. fejezet: Szótár

Tárgymutató