Előző oldal: Környezetek
Egy szinttel feljebb: Szövegformázás
Következő oldal: Saját parancsok és környezetek

Úsztatott objektumok, ábrák, táblázatok

A manapság megjelenő könyvek - főleg a tudományosak - tele vannak ábrákkal és táblázatokkal. Ezekkel az a probléma, hogy egészben kell őket megformázni, nem lehet őket kettétörni két oldalra. De mi van akkor, ha a táblázat vagy ábra már nem fér ki az oldalra? Egyszerű. Hát új oldalt kell kezdeni. Ez viszont nagy táblázatok esetén azt jelentheti, hogy az oldal többi része üres marad, ezt pedig valószínűleg a szerző nem szeretné. A megoldás az, hogy az ábráknak és táblázatoknak nincs kötött helyük a dokumentumban, a LaTeX máshova helyezheti őket a legjobb külalak érdekében. Ez a módszer azt eredményezi, hogy ha sok ábrát és táblázatot használunk, akkor azok össze-vissza fognak úszkálni a dokumentumban. Alapban kétféle úsztatott objektum létezik, az egyik a táblázat, a másik az ábra.

Olvasd el figyelmesen a következőket, különben a LaTeX soha nem oda fogja tenni táblázatodat ahova szeretnéd.

A LaTeX terminológiában a táblázat és ábra mást jelent, mint általában a WYSIWYG szövegszerkesztőknél. Sőt, az előző fejezetben tárgyalt táblázatok sem azok a táblázatok, amelyekről most szó lesz. A LaTeX terminológiában a táblázat (az angol LaTeX terminológia csak ezt a táblázatot nevezi táblázatnak) csak egy logikai egységet jelent, amelyet a dokumentum többi részétől külön kell kezelni. Az, hogy ez a logikai egység valójában micsoda fizikailag az a LaTeX számára tökéletesen mindegy. Lehet táblázat egy szövegrész, egy description környezet (erre ebben a könyvben is sok példa van), vagy - ez a leggyakoribb eset - egy tabular környezet. Ugyanezek vonatkoznak természetesen az ábrákra is, ez sem szükségszerűen ábrák.

A logikai táblázat és ábra fogalmára csak az elhelyezés miatt van szükség, a fentebb már kifejtett okok miatt. Az úsztatott objektumok két csoportra osztásának már nincs nagy jelentősége, mint látni fogjuk, bár az praktikus, hogy az ábrák és táblázatok számozását a LaTeX egymástól függetlenül, automatikusan végzi. A következőkben csak a táblázatokról fogok írni, de az alábbiak ugyanúgy érvényesek az ábrákra is. Ha ez nem így lenne, akkor arra külön kitérek.

Táblázatot a table környezettel adhatsz meg. A table környezetbe zárt összes szöveg (vagy más egyéb) egy úszó objektumba kerül. Ábrát a figure környezettel adhatsz meg. A  

\caption{táblázat címe}

paranccsal a táblázat címét adhatod meg. A ,,táblázat" szót (eredetileg persze angolul), és a táblázat sorszámát a LaTeX automatikusan beszúrja a megadott cím elé. A parancsnak megadhatsz egy opcionális paramétert is, ez akkor hasznos, ha hosszú táblázatneveket használsz. Ekkor az opcionális paraméter kerül a táblázatok jegyzékébe: 

\caption[Rövid cím]{Nagyon-nagyon hosszú cím}
A táblázatok és az ábrák jegyzékét rendre a  

\listoftables és \listoffigures

parancsokkal szúrhatod be a dokumentumba.

Ha magyar táblázatneveket és sorszámozást szeretnél, akkor olvasd el a *. fejezetet.

A table környezeten belül elhelyezett \label paranccsal hivatkozhatsz a táblázatra. Vigyázz arra, hogy a \label parancsot mindig a \caption parancs után írd, különben a címkére hivatkozó \ref parancsok nem a helyes számot adják.

Nem esett még szó az elhelyezés opcionális paraméterről. Ez, mint a neve is mutatja, a táblázat elhelyezését adja meg, és a *. táblázatban megadott karakterekből állhat. A LaTeX a megadott karaktereknek megfelelő helyekre próbálja elhelyezni a táblázatot. Az alapértelmezés a [tbp]. Az egyébként teljesen mindegy, hogy milyen sorrendben adod meg a betűket, a LaTeX a *. táblázatban megadott sorrend szerint próbálja ki őket.

A tutajok elhelyezését szabályozó karakterek
 

Ha sok tutajt használsz a dokumentumban, akkor előfordulhat, hogy a LaTeX nem oda teszi ezeket, ahova szeretnéd, vagy hogy a sok tutaj összetorlódik. Ebben az esetben megteheted, hogy a táblázatokat és ábrákat összegyűjtve nyomtatod ki a 'p' elhelyezést szabályozó karakterrel. Jól jöhet még a

\clearpage

parancs, ennek hatására a LaTeX az összes eddig ki nem nyomtatott tutajt kinyomtatja, majd egy új oldalt kezd. A

\cleardoublepage

parancs ettől annyiban különbözik, hogy új dupla-oldalt kezd, azaz az utána következő szöveget baloldalra teszi kétoldalas dokumentumok esetén.

flu@ludens.elte.hu