Egy szinttel feljebb: Szövegformázás
Következő oldal: Jelek és különleges karakterek

Sor- és oldaltörések

Sorkiegyenlítés

Láttuk már, hogy a LaTeX a sortörések helyét automatikusan állapítja meg. A szavak közötti helykihagyásokat úgy variálja, hogy a sorok pontosan egyenlő hosszúak legyenek. Ha ez másként nem lehetséges, akkor elválasztja a szavakat. A bekezdések között általában helyet hagy ki, és a bekezdés első sorát beljebb írja, de mindezek a dokumentumosztálytól függően nem biztos, hogy igazak. Esetenként szükség lehet sortörésre egy adott helyen, új bekezdés kezdése nélkül. Ekkor használhatjuk a  

\\

parancsot. Ez a parancs sokszor tesz majd jó szolgálatot a későbbiekben is, mindig a sor végének a jelzésére szolgál majd, főleg táblázatok szedésekor használatos gyakran.

A parancs csillagos változata, az adott helyen sortörést generál, de megakadályozza az oldaltörést:  

\\*

Új oldalt kezdhetünk a  

\newpage

parancs beírásával.  

\linebreak[n], \nolinebreak[n], \pagebreak[n], \nopagebreak[n]

Ezek a parancsok rendre sortörés kérésére és tiltására, illetve oldaltörés kérésére és tiltására szolgálnak. Minden parancsnak megadhatunk egy opcionális n paramétert, ennek értéke 0 és 4 közé eshet, és a kérés fontosságát jelzi. Minél magasabb a szám, a kérés annál fontosabb. A 4 alatti számokat a LaTeX esetenként figyelmen kívül hagyhatja, ha az eredmény nagyon rosszul nézne ki. Ha nem adunk meg paramétert, azt a LaTeX n=4-nek tekinti.

Overfull és underfull dobozok

Most a kedves olvasó bizonyára megijed, és kezdi sejteni, hogy mégiscsak neki volt igaza, és a LaTeX nemcsak misztikus dolognak látszik, hanem az is. Persze ez egyáltalán nincs így, a címben szereplő két kifejezést csak azért nem fordítottam magyarra, mert az olvasó is ebben a formában fogja látni a képernyőjén.

A LaTeX tényleg mindent megtesz azért, hogy egy bekezdést a lehető legjobban formázzon meg. Ez az esetek nagy többségében sikerül is, néha azonban nem tud úgy sort törni, hogy ez lehetséges legyen. A LaTeX a szavak közti helykihagyásokat úgy változtatja, hogy a sorok ugyanolyan hosszúak legyenek, de ezt csak egy bizonyos határon belül teszi, a betűk közötti helykihagyásokhoz pedig egyáltalán nem nyúl, ez az olvashatóság rovására menne. Ha a sorkiegyenlítéskor két szó között túl kicsi vagy túl nagy hely keletkezne, akkor hibajelzést ad. A hiba a képernyőre is kiíródik, és a naplófájlba is bekerül. Kétféle ilyen jellegű hibát különböztetünk meg, az első amikor a szavak közötti helyet túl kicsire kellene összenyomni, így a sor vége jobb oldalt ,,kilóg". Ezt nevezzük Overfull hbox-nak. A második esetben a szóközöket túl nagyra kellene nyújtani, annyira, hogy az már nem nézne ki jól. Ekkor a LaTeX elvégzi a nyújtást, de hibajelzést ad, ez az Underfull hbox. Az ilyen hibák tipikusak akkor, ha túl keskeny az a sáv, ahova a szöveget be kellene tördelni és/vagy egy hosszú szót a LaTeX nem tud elválasztani. A hibát úgy oldhatod meg, hogy megadod a LaTeX-nek, hogy hol lehet a hosszú szót elválasztani (ezzel kapcsolatban lásd a következő szakaszt), vagy azt mondod neki, hogy ne törödjön azzal, hogy a szöveg rosszul fog kinézni. Utóbbit a  

\sloppy

paranccsal teheted meg. Ha ezt a parancsot kiadtad, akkor a LaTeX a szavak közötti helyeket akármekkorára megnyújtja. Ha már nem kívánatos ez működés, akkor a  

\fussy

paranccsal kapcsolhatunk vissza az eredeti, igényes formázásra.

Elválasztás

Ha a LaTeX egy bekezdést másképpen nem tud megformázni, akkor kénytelen elválasztani a szavakat. A program alaphelyzetben a szavakat az angol helyesírás szabályai szerint választja el, mivel angol nyelvterületen írták. Persze, mint korábban már említettük, szinte minden európai nyelv elválasztási szabályait képes használni, a megfelelő kiegészítésekkel. Ezzel kapcsolatban lásd a LaTeX magyarosításáról szóló részt a *. fejezetben!

Előfordul, hogy a beépített szóelválasztó program egyes szavakat rosszul választ el, az algoritmus nem ismerheti az összes kivételt. Erre a problémára ad megoldást a \hyphenation parancsszó és a \- parancskarakter.  

\hyphenation{szólista}

A parancsot a dokumentum bevezető részében (a \begin{document} parancs előtt) használhatod. Akkor hasznos, ha a LaTeX egy szót következetesen rosszul választ el, vagy egy szót mindig meg szeretnénk óvni az elválasztástól. A parancs argumentuma a szavak listája, azokat a helyeket, ahol a szavakat el szabad választani kötőjellel (- karakterrel) jelölheted ki. A LaTeX a szavakat a dokumentumban csak a megjelölt helyeken fogja elválasztani, máshol soha. A kis- és nagybetűk egyenértékűek. Lássunk egy példát! A 

\hyphenation{rend-őr FORTRAN}
parancs hatására a LaTeX a rendőr szót csak a megadott helyen választja el, a FORTRAN, fortran, Fortran szavakat pedig sehol.  

\-

A parancs segítségével egyszeri elválasztási helyet adhatsz meg. Az adott szót a LaTeX csak a \- paranccsal megjelölt helyeken fogja elválasztani. A parancs különösen hasznos speciális karaktereket tartalmazó szavak esetében, ezeket a LaTeX automatikusan nem választja el.



Figyeld meg a % karaktereket a sorok végén. Ennek segítségével érheted el, hogy az új sort a LaTeX ne tekintse új szónak.

Ha több szót szeretnél együtt, egy sorban tartani, megóvni az elválasztástól, akkor használd az  

\mbox{szöveg}

parancsot. A paraméterként megadott szöveg-et a LaTeX minden körülmények között együtt tartja.



Sortörés elkerülésére szolgál a '~' különleges karakter is. Ez egy eltörhetetlen szóközt generál, nagyon gyakran használhatjuk.



flu@ludens.elte.hu