.

Egy merevlemez partícionálása Sok program létezik a partíciók létrehozására és törlésére. A legtöbb operációs rendszernek van sajátja, és jó ötlet minden operációs rendszer sajátját használni, mert esetleg megtesz néhány speciális dolgot, amely csak az adott rendszerre jellemző, és a többi partícionáló program ezt nem tudja. A legtöbb ilyen programot fdisk -nek nevezik, így a Linuxét is. A Linux fdisk  parancsának részletes használata megtalálható a parancs kézikönyv lapján. A cfdisk  hasonló az fdisk -hez, csak szebb felhasználói felülete van. Amikor IDE lemezről boot-olunk, a boot partíció (tehát amelyen a boot-olható kernel image fájlok vannak) az első 1024 cilinderen belül kell legyen. Ez azért van, mert a lemez a BIOS-on keresztül vezérlődik a boot során (amíg nem lép be a védett módba), és a BIOS legfeljebb 1024 cilindert tud kezelni. Néha lehetséges olyan partícióról is boot-olni, mely csak részben van benne az első 1024 cilinderben. Ez abban az esetben működik, ha a BIOS számára szükséges fájlok az első 1024 cilinderben vannak. Mivel ezt nehéz biztosítani, nagyon rossz ötlet ezzel próbálkozni, mivel egy kernelfrissítés vagy töredezettségmentesítés boot-olhatatlanná teheti a rendszert. Ezért legbiztosabb, ha a boot partíció benne van az első 1024 cilinderben. Néhány újabb BIOS változat és IDE lemez tud 1024-nél több cilindert kezelni. Ha biztosan ilyen a rendszerünk, erről a problémáról elfeledkezhetünk. Minden partíciónak páros számú szektora kell legyen, mert a Linux fájlrendszerei 1 kB-os blokkméretet (két szektor) használnak. Páratlan szektorszám esetén az utolsó használhatatlan marad. Ez nem okoz nagy problémát, de csúnya, és a fdisk  néhány változata figyelmeztet rá. Egy partíció méretének megváltoztatása általában a következő módon zajlik: lementünk mindent a partícióról, töröljük a partíciót, újat hozunk létre, majd visszaállítjuk az eredeti adatokat az új partíción. Ha a partíció nő, a szomszédos partíciókat is át kell állítanunk. Mivel a partícióméret megváltoztatása fájdalmas, célszerű legelőször jó partícióméretet választani, vagy hatékony biztonsági mentő rendszert használni. Ha az installáció módja nem követel sok emberi beavatkozást (mint pl. egy CD-ROM-ról való installálás), könnyen eljátszhatunk a különböző lehetséges partícióbeállításokkal. Mivel az installálás során még nincsenek elmentendő adataink, nem jelent nagy fáradságot egy újrainstallálás. Létezik egy MS-DOS-os program, a fips , mely az MS-DOS partíciót méretezi át mentés és visszaállítás nélkül, de más fájlrendszerekre nem létezik ilyen nem destruktív partícionáló program. (Az átmérezetés ezen esetére mutatkozott nagy igény.)

Linux rendszeradminisztrátorok kézikönyve (első javított változat; SAG-HU 0.6b1)